Szirtes Gábor levele:

„Kedves Laci,
a hírlevélben a Társaság közgyűléséről szóló beszámolódban tudósítasz a hozzászólásomról is, teljesen félrreértelmezve az általam elmondottakat. Nem a Társaságnak szegeztem vádlón az elmondottakat, ti. hogy nem foglalkozik megfelelő módon Várkonyi Nándor és más pécsi személyiségek munkásságával, hanem általánosságban vetettem fel egy elég általános problémát, azt tudniillik, hogy az emlékező jellegű, laudáló hangvételű megemlékezések mellett nem folyik kellő mélységű és megalapozottságú szakmai (kutató, értékelő) munka (példának okálért) Várkonyiról és társairól. (Közben megtudtam, hogy lektorálásra és kiadásra vár Miklóssy Endre Várkonyiról szóló monográfiája. Érdeklődéssel várjuk.) Nevezett számomra ugyanis a „Nándi bácsi” mellett rangos irodalom- és kultúrtörténész, akiről  nincsenek – érdeméhez méltó, tudományos igényű – szakmai értékelések. Ülésünkön Nagy Imre gondolatmenete azt példázta, ahogyan közelíteni kellene/lehetne Hozzá és másokhoz is. És azt is példázta, hogy csakis az ilyesfajta gondolatébresztő megközelítések alkamasak egyedül kérdésekre, hozzászólásokra, meditációra, beszélgetésre, eszmecserére, kollektív tanulásra. És azt a gondolatot is merészeltem felvetni, hogy talán a Társaságnak gyakrabban kellenne ilyen programokra törekednie, ilyen eszmecserék lehetőségét megteremtenie. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Társaaság ülése után Nagy Imrével történt beszélgetésünk szinte teljes egyetértésben erősítette meg Általad kritikusan fogadott felvetéseimet.) Arról már nem is szólopk, hogy egy árva szót sem írsz a hírlevélben olyan fontos gondolatokról, melyekben egyrészt egyetértésemet fejeztem ki az előadás azon megállapításával, hogy a 20. századi pécsi irodalomtörténet csakis Várkonyi munkásságát „vezérfonalnak” tekintve, arra építve írható meg; másrészt hangsúlyozva, hogy ennek elfogadásából egyenesen következik: elengedhetetlen annak feltárása, bemutatása, elemzése, hogy míg a két világháború között Várkonyira a bizonytalanság volt a legjellemzőbb kifejezés, addig az ötvenes-hatvanas években az elszigeteltség, a magány stb.; harmadrészt, hogy ennek (vagy részben ennek) következménye műveinek „kiérleletlensége” (ha jól emlékezem Nagy Imre terminológiájára), azaz, hogy ezeket nem tudta megmeríteni a szükséges szakmai közegben, nem építhette be ezekbe a helyi szellemi környezetének értékelő, kritikai gondolatait.
Nem folytatom, mindenesetre sajnálatosnak tartom, hogy a Társaság alelnökeként egyrészt félreértelmezed az általam elmondottakat, másrészt nem érted, vagy nem akarod megérteni, hogy mindezt a Társaságért vetettem fel, hogy programjai a jövőben érdekesek, vonzóak legyenek, vagy legalábbis legyenek ilyen programjai is.
Lehetséges, hogy túl nagyok az elvárásaim, túl sokat szeretnék, amelyhez jelenleg nincsenek meg a feltételek.
A továbbiakban ezért nem szeretnék erről vitát folytatni. Tudomásul veszem elutasító álláspontodat,  ám azt szükségesnek tartom, hogy a Társaság tagságának távol lévő mintegy háromnegyede (ha nem négyötöde) korrekt tájékoztatásban részesüljön.
Üdvözlettel: dr. Szirtes Gábor”

 A válaszom:

Kedves Gábor, köszönöm leveledet, változatlanul továbbítani fogom a Csorba Hírlevélen egyesületünk munkáját követő 140 érdeklődő személy ill. tagtárs címére.
Kérlek azonban, engedd meg, hogy mellékeljem leveledhez szervezetünk alapító okiratának megfelelő passzusát:

„Az egyesület célja: Csorba Győző a XX. századi magyar költészet kiemelkedő alkotója, Pécs irodalmi életének meghatározó személyisége, aki verseiben megvallotta, tetteivel bizonyította, hogy számára Pécs „A VÁROS mindörökre”. Az Egyesület célja, hogy elősegítse és folytassa Csorba Győző életművének értékelését, feltárását, gondozását, közzétételét, munkásságának ismertetését és emlékének ápolását, különös tekintettel a következő nemzedékek folyamatos tájékoztatására.”
(Csak jelzem észrevételedre: az ezt elfogadó 14 alapító tag közül a közgyűlésen 11 fő – köztük te is jelen volt. A Tagsági díjat eddig 25 fő fizette be.)

Az alapszabály 3. pontjából is idézek:

„Az egyesület tevékenysége: Az Egyesület a kitűzött cél elérése érdekében a következőket tervezi:

        […]

        2016 novemberében tudományos ülés keretében megemlékezés Csorba Győző születésének 100. évfordulójáról a Jelenkor, a PTE Irodalomtudományi Tanszéke, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Pro Pannónia Könyvkiadó, a Tudásközpontban működő Csorba Győző Könyvtár, a Magyar Írószövetség Dél-dunántúli Írócsoportja és a Zsolnay Kulturális Központ szervezésében.
Minden évben irodalmi est rendezése a költő születésének évfordulóján (november 21. napján) a Tudásközpontban a költő írásaiból és a róla szóló írásokból, a Csorba Győző Könyvtár társszervezésében.
        Kétévente a Csorba Győző versmondó verseny meghirdetése, külön-külön a középiskolások és az egyetemi hallgatók részvételével.
Pécsett a múlt században több irodalmi társaság – Batsányi Társaság, Janus Pannonius Társaság – is működött, ezek megszűnése után viszont hasonló a városban nem alakult. A Csorba Győző Irodalmi Társaság ezt az űrt is szeretné betölteni különféle – nem csak Csorbához köthető – témájú felolvasó, könyvbemutató estek szervezésével.
Pályázatok kiírása több irodalmi témában, a felelős szervezetek, testületek, személyek nevének pontos megjelölésével.”
Fentieket eddig teljesítettük, sőt, talán többet is, amelyet az elhangzott beszámoló írásos változata bizonyít.

Javaslatodat meghallgattuk, figyelembe vesszük amennyire fentiek fényében az lehetséges. Prof. dr. Nagy Imre munkássága pedig biztosíték lehet társaságunk tudományos tevékenységre is.
Amennyiben pedig Te úgy gondolod, természetesen végezhetsz tudományos tevékenységet Várkonyi Nándor munkásságának megfelelő értékelése érdekében, hasonlóan Társaságunk elnökéhez, aki Pécs irodalomtörténetéről éppen most készülő könyvében kötetre rúgó tanulmányt ír Várkonyi Nándorról, méltó helyére emelve őt az irodalom- és művelődéstörténetben.
Persze prof. Nagy Imre írása csak egy a lehetségesek közül amellyel – úgy is, mint a Csorba Társaság elnöke – hozzájárul Várkonyi Nándor TUDOMÁNYOS reputációjához, Neked azonban tudásod, kiadód lehetőséget ad arra, hogy ebben az ügyben te is tevékenykedjél. Felszólalásod arra enged következtetni, hogy már gondoltál is valamilyen tudományos munka elkészítésére. Amennyiben így van, sok sikert kívánunk hozzá.
Azt azonban ismételten megerősítem, s kérlek, fogadd el te is, hogy idézett alapszabályunk értelmében mi a Csorba Győző Társaságot alapítottuk meg. Ennek ellenére például éppen prof. dr. Nagy Imre közgyűlésünkön tartott előadása, irodalomtörténészi munkája, ismertetett kiadói tervei bizonyítják: a Csorba Társaság Csorba Győzőn kívül nyitott minden egyéb pécsi művész és művészeti tevékenység támogatására, bemutatására, ezt a Csorba facebook oldal és a Csorba Emléklap is bizonyítja.
Várkonyi Nándor emlékének ápolása, hagyatékának őrzése unokái és itt Pécsett Kereszturi József feladata, akik azt kiválóan el is végzik. A mi társaságunk alapító okiratunkban lefektetett feladata nem az ő vállalt munkájuk átvétele, hanem annak segítése lehet, amiképpen azt erőnkhöz mérten meg is tesszük. Erről a közgyűlés után a tagságtól, a Hírlevél követőitől és éppenséggel Kende Katától kapott visszajelzések megerősítettek.
Engem szerény képességeim tudományos munka végzésére nem tesznek alkalmassá, arra talán igen, hogy Csorba emlékének ápolását az alapszabálynak megfelelően alázattal végezzem (már tkp. 1995, Csorba halála óta). A Társaság irodája íróasztalom, bérleti díj nincsen, a munka szervezésére minden ellentételezés nélkül bocsátom rendelkezésre egyre avuló informatikai berendezéseimet, a működtetésükhöz szükséges energiát, autómat, az általam fönntartott és működtetett Csorba Honlapot és Csorba facebook oldalt. A tudományos munkát szívesen átengedem dr. Nagy Imrének, dr. Pesti Jánosnak, dr. Sárvári Csabának, s más kiváló segítőimnek, mint például neked.
Ismételten és tisztelettel kérlek fentiek megértő tudomásul vételére, üdvözlettel: Pintér László”

Most, újra olvasva leveledet, engedd meg, hogy utolsó mondataidat még egyszer idézzem:

„Lehetséges, hogy túl nagyok az elvárásaim, túl sokat szeretnék, amelyhez jelenleg nincsenek meg a feltételek.
A továbbiakban ezért nem szeretnék erről vitát folytatni. Tudomásul veszem elutasító álláspontodat,  ám azt szükségesnek tartom, hogy a Társaság tagságának távol lévő mintegy háromnegyede (ha nem négyötöde) korrekt tájékoztatásban részesüljön.
Üdvözlettel: dr. Szirtes Gábor”

Mindenki értelmezze ezt úgy, ahogyan akarja. Én tudomásul veszem belőle, hogy a beszámolómban ismertetett tevékenységünket, terveinket, végzett munkámat lenézed, korrekt válaszomat elutasításnak veszed. Sajnálom.