Takács Jenő 7. levele Cincinnati, 1964. december 20.

Kedves Győző,

              fausti kollégád[1] írta, hogy Pécsett volt „csodálatos város éjjel, középkor”…) és veled is együtt volt. Így eszembe jutott megszakadt levelezésünk, amit folytatni nehéz és talán felesleges is. Hiszen most megvan a lehetőség, hogy levelek helyett élőszóban mondhatjuk el egymásnak, amit úgysem lehet leírni[2], kivéve Goethet[3]). Én jun.-ban és Évával[4] szept.-ben 1-1 napra Sopronban voltunk anyámnál. Így tehát átléptük a rubikont minden baj nélkül.[5] Abban reménykedem, hogy talán a nyáron újból egy nagyobbat kanyaríthatok és Pécsig is eljutnék. De Éva csak rövid időre jön Európába és lehet, hogy Bajcsával[6] találkozunk meglátogatván néhány középkori várost, utána meg Milánóban meg Velencében volna dolgunk és így Éva nem fog Felétek jönni tudni. Én mint időmilliomos egyetemi prof. 4 hónapi nyári szünettel inkább. De jobban szeretem ha barátaim jönnek felénk. Tudod a soproni nap is olyan fárasztó volt, a sok ismerős, kávé, sör vanília-kiflivel, hogy utána holt fáradtan és betegen érkeztünk vissza. Az én vállamat azért nyomja a 62 és régi szokásaimmal ellentétben szeretek korán „egyedül” ágyban lenni és olvasni. A komponálás mindinkább nehezebb lesz. A sok régi és új ide oda ráncigálja az embert és míg az ember elhatározza hogy hogyan csinálja, addig azelőtt már megcsinálta. Gondolom ez költőknél ugyanígy van. Így az utolsó évben inkább összműveim kiadásával foglalkoztam. A bécsi Doblinger cég és az Universal Edition, két világcég a fejükbe vették, hogy mindent amit akarok, kinyomtatnak. Persze sokat akartam, de sokat nem is. Így pl. még Pécsett komponált zongoraversenyemhez sikeres előadások után, most írok egy új 1. tételt. Az „Ének a Teremtésről”[7] is most kapott új 1. tételt, pedig ment angol fordításban többször itt, és tetszett. Sanyikától[8] is, hosszú idő után kaptam hírt, Amy[9] néhány magasröptű sorával egyetemben. Maros[10] is ír néha. Farkas Ferit[11] 2 éve láttam. Veress Sándor[ral][12] (Bern) minden évben pár napot együtt töltünk Schweizban. Most fog jönni ide körútra. Nálunk lesz négy napig. Itt is előad. De egyébként Sanyi[13] kérdezte, hol van a „Holdbéli”[14] általam komponált zenéje? Nem tudom biztosan. Mérnök Jancsi[15] és Tóth Ferenc rádiózenekari  harsonás[16] a két gyanús. Talán megtudod, hol vannak. Mérnök pécsi. Szülei a nyugati kis faluban laktak, hova Pécsről villamossal lehetett menni a Piuson túl.[17] Nem csevegek többet. A nap hosszú és hideg volt. Neked és Margitkának[18] és a családnak (azt hiszem, hölgyek[19]) minden jót kívánunk kézcsókkal

Évával együtt boldog karácsonyt és Újévet

              szeretettel ölel

              Takács Jenő

A levél folytatása kézírással:

Ki van még meg. Esztergár[20] – B. Németh[21] – Csolosz[22] – Zádor[23] – Vadas[24] – Baán János[25] – Horváth néni[26] – Opritia[27] – utódom, hogy is hívják, megvan. (Nyáron együtt voltam valami Balatoni[28] nevű – p-i muzsikussal.) Horváth Miska,[29] fia Joseph Maria[30] azt hiszem tehetséges ultramodern Salzburgban – most várok tőlük egy drb-ot. Kerpel Fronius[31] – Halász Kálmán[32] a napokban volt itt [1. oldal vége]

[2. oldal]

egyx [egyszer sic!] Bajcsa[33] fia is = kis Bandi. – Babitsék [?][34] – Szabó Pál Zoltán[35] – Van-e még irod. és költői társaság – a folyóirat megy-e tovább?[36] „Janus Pannonius”[37]? van-e neve? Később más lett! Úgy-e! Kérlek, hívd fel Graef Tildit[38] és mondd meg a lapját megkaptam nyáron és ha linzi címét megírta volna – találkozhattunk volna Bécsben. De mire én megkaptam a lapját arra ő már Ausztriában volt. Nagyon sajnáltam és kár, hogy nem láthattam – mondd meg neki. – azt is, hogy legközelebb csinálja jobban. –

A levél címzése: Dr. Csorba Győző Pécs Hungary Damjanich utca 17. Europe
Feladó: Takács 990 Dana Cincinnati Ohio 45229 USA
Dátum a postabélyegzőn: Cincinnati Ohio Dec 21 1964



[1] Nem tudom, kiről lehet szó, a többi levél feldolgozása közben, remélem, rábukkanok, ki lehet a meghatározás „alanya”.

[2] Utalás a levelek Kádár-korban divatos cenzúrázására.

[3] Utalás Csorba Faust-fordítására.

[4] Takács Éva

[5] Vagyis jöhettek Magyarországra és el is távozhattak innen, dacára a „vasfüggönynek”. Híres magyarokkal néha kivételezett a rendszer.

[6] Bajcsa András, eredeti nevén Holler András (1911-1987?) költő, műfordító, kritikus, grafikus. Francia-magyar szakon végzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen, a Sorsunkban rendszeresen közölt írásokat. A Csorba Győző fordításában 1940-ben megjelent A halál versei c. Helinand kötetnek ő volt az illusztrátora. Az 1960-as évektől az NSZK-ban, majd később Franciaországban élt. Verhaeren vers és Montaigne-esszéfordításai ismertebbek. (Csuhai István jegyzete alapján.)

[7] Takács Jenő Weöres Sándor Ének a temetésről c. versére írt kantátája. (Kantáta vegyes karra és zenekarra Weöres Sándor versére, op. 44)

[8] Weöres Sándor.

[9] Károlyi Amy (1909-2003) József Attila-díjas költő, Weöres Sándor felesége.

[10] Maros Rudolf ld. 1963. 02. 11-ei levél 3. jegyzet.

[11] Farkas Ferenc (1905-2000) kétszeres Kossuth-díjas, Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző

[12] Veress Sándor (1907-1992) zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus, néprajzkutató, a kommunista fordulat évében, 42 évesen elhagyta Magyarországot, és emiatt a számára 1949-ben – Kodály Zoltán után másodikként – megítélt Kossuth-díját sem vehette át. Svájcban, Bernben telepedett le.

[13] Weöres Sándor, ld. a 3. jegyzetet.

[14] Holdbéli csónakos, Weöres Sándor 1941-ben írt költői játékát Takács Jenő 1944-ben megzenésítette, a zenemű kottáját keresi Takács Jenő. A bemutatót a Pécsi Nemzeti Színházban a háború miatt nem tudták megtartani, csak sokkal később, 1979 márciusában, Sík Ferenc rendezésében mutatták be. Az előadás díszleteit Pécs egy másik ikonikus alakja, Martyn Ferenc tervezte.

[15] Mérnök János (1926-1988) pécsi származású zongoraművész, tanár, szülővárosában Takács Jenőnél, később Budapesten Kadosa Pálnál tanult, majd tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetében.

[16] Tóth Ferenc karmester, kürtművész, zenekarvezető, zenetanár, a pécsi indulás után Irakban, Finnországban, Ománban is dolgozott.

[17] A pécsi villamos „Piuson túli” végállomása az akkori Hadapród Iskola (ma Pécsi Orvostudományi Egyetem Központi épülete) volt.

[18] Csorba Győzőné

[19] Csorba három lánya Eszter, Noémi és Zsófia, Takács jól emlékezett;)

[20] Esztergár Lajos (1894-1978) kiváló pécsi polgármester, érdemtelenül kevesen és keveset tudnak róla, ezért teljes terjedelmében ide másolom a Pécsi Arcok róla szó ismertetőjét: „Dr. Esztergár Lajos 1894-ben született Gyulafehérváron. Tíz gyermekes családból származik. Miután leérettségizett, menekülnie kellett. Debrecenben jogot tanult, majd diplomát is szerzett. 1921-ben a szerbek kivonulása után rendőrtisztként került Pécsre. 1924-ben letette az ügyvédi-bírói vizsgát, 1929-ben városi tanácsnokká, 1936-ban helyettes polgármesterré, 1940-ben polgármesterré választotta a városi törvényhatóság. Az 1943-ban a háború miatt megírt felajánló imádságát a pécsi dzsámiban a mai napig olvashatjuk. 1945-ben a közigazgatási jog ny. r. tanára lett a pécsi jogi karon. Ő dolgozta ki és próbálta ki gyakorlatban a hazai korszerű (nem karitatív jellegű) szociálpolitika és szociális gondozás rendszerét és az ezen alapuló ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) egyik kezdeményezője volt. 1949-ben az egyetemről minden nyugdíj nélkül menesztették, lakásukból kitelepítették. Budaörsön halt meg 1978-ban. Hamvait a pécsi Belvárosi Templomban őrzik.” http://pecs2010.blog.hu/2010/12/16/parti_galeria_varosfoglalas_pecs_arcai_114_dr_esztergar_lajos_1894_1978

[21] Bárdosi Németh János ld. 6. levél 16. jegyzet.

[22] Csolosz Jenő (1906-1972) az 1940-es évek végéig Pécs város törvényhatósági jegyzője.

[23] Zádor Jenő (1894-1977) lehet, bátaszéki születésű zeneszerző, Los Angelesben halt meg.

[24] Vadas Gábor ld. 6. Takács levél 12. jegyzet.

[25] Bán János (1891-1979) konzervatóriumi zenetanár Pécsett.

[26] Horváth néni előttem ismeretlen személy.

[27] Opritia Mária zenetanár, zongoraművész

[28] Balatoni Mátyás (1918-2007) Mágocs templomi orgonistája és kántora, a község egyházi és világi kórusának karnagya. Az 1980-as évektől a pécsi székesegyházban szolgált orgonistaként és idegenvezetőként.

[29]Horváth Mihály zenetanár, zenetörténész, Takács Jenővel együtt tanított Pécsi Városi Konzervatóriumban, a Muzsikáló Pécs című 1959-ben kiadott „hiánypótló” kötet szerzője

[30] Horvath, Josef Maria (1931-) Horváth Mihály (ld. előző jegyzet) fia, zeneszerző, zongoraművész, karmester, főleg Ausztriában, Bécsben és Salzburgban dolgozik.

[31] Kerpel-Fronius Ödön (1906-1984) Kossuth-díjas orvos, gyermekgyógyász, 1946 után a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikájának vezetője.

[32] Halász Kálmán orgonaművész, zenetanár

[33] Bajcsa (Holler) András ld. 2. jegyzet

[34] Babits András (1906-1984) történész, kandidátus, a Pécsi Tudományegyetemen tanult, 1944-től a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa, 1965-1970-ig igazgatója. Kezdetben Pécs újkori történetével foglalkozott, majd a mecseki kőszénbányászat történetét kutatta. Jelentős műveit is ezekben a témakörökben adta ki.

[35] Szabó Pál Zoltán (1901-1965) geográfus 1943-tól haláláig a Dunántúlkutató Intézet ill. a későbbi Dunántúli Tudományos Intézet vezetője.

[36] Jelenkor Pécs és Baranya országos hírnevű irodalmi-művészeti folyóirata, 1958 októberében jelent meg az első száma. Kérdésével T. J. arra utal, mi történt azután, hogy 1964-ben Tüskés Tibort leváltották a lap szerkesztőségéből, több kultúrpolitikailag kifogásolt írás, de főképpen Mészöly Miklós Ablakmosó c. írásának közlése miatt.

[37] Janus Pannonius Társaság 1931. június 10-én alakult Irodalmi Társaság, indulásakor tagjai között volt Babits Mihály és Surányi Miklós is, Klebersberg Kunó pedig tiszteletbeli tag volt. 1941 húsvétján megjelent a Társaság lapja Sorsunk c. folyóirat Várkonyi Nándor szerkesztésében. Az 1945-ben megszűnt Társaság helyett létrejött a Batsányi Társaság, szintén Várkonyi Nándor vezetésével. 1948 májusában a Társaság és a Sorsunk is megszűnt: az erősödő kommunista kultúrpolitika ellehetetlenítette mindkettőt.  A Magyar Írók Szövetsége helyi csoportja lett az „utód”.

[38] Graef Matild ld. 6. Takács levél 11. jegyzet.