Banja Luka és Jugoszlávai Csorba életében.

Csorba Győző 1969-ben nemzetközi írótalálkozón vett részt Jugoszláviában, s akkor járt Banja Lukában is, ahonnan képeslapot is küldött családjának Pécsre. Szerencsére az a képeslap megmaradt. A lap "képes" oldala és szöveges oldala.

A vidám képeslapot aztán szomorú események követték nem is olyan sokára, éppen fél év múlva: Banja Lukát földrengés rázta meg. Csorba megdöbbent a hír hallatán, majd, mivel mindent versben tudott igazán kifejezni, emlékező, döbbenettől megbicsakló hangú, de mégis bizakodó  verset írt a városhoz, városról.

           Banja Luka
A várost földrengés döntötte romba

A Dinári hegyek félelmetes
félelmetesen-zord s kápráztató
szerpentinjein völgyein hágóin át
öt-hatórás busz-út visz Mosztárból a zöld
Banja Lukába büszke és nagy-életű
város büszke mert kirepítő fészke volt
a hősi partizánharcoknak s büszke mert
úgy nőtt mint óriásgyermek előrenéz
és visszanéz a rómaiakig
Vrbas = Urbs azaz város tehát
itt város állt már akkor is a táj
folyója erről kapta a nevét

Most szörnyeteg hír jött felőle nyers
földrengések rázták meg sebesültek
halottak és romok
szörnyeteg képek jöttek róla síró
nők gyermekek keserű és dacos
férfiak és romok romok

Ó város ó tavaszi vendéglátóm
ó liget-város mi történt veled?
ó izmos büszkeséged megvan-e?
ó mik várnák szemem a hegytetőről
Augusztincsics emlékműve mellől?
épen maradt-e a Hotel Palace
s a Kastélyban a szabadtéri színpad
hol soknyelvű költőbarátaimmal
sok nyelven verseket mondtunk a fényes
áprilisi napban vidám diák-
közönségnek és vélük is mi lett?
s a kedves Fuaddal ki dolgaink
intézte (Fuad törökül szívet jelent)
s az ottani ifjú költőkkel és mi lett
a Ferhád pasa dzsámiját őrző öreg
igazhitűvel?

                       Gyönge és kevés a szó
elküldöm mégis biztatlak: ne csüggedj
eddig nagy-életű és büszke város
tudom: „Si fractus illabatur orbis…
s tudom: „Et alios ventos videbas…”
s tudod te is (visszahangzik messziről)
s tudom tudod liget-város: virulsz még!

1969. október 27.
Összegyűjtött versek. Bp. : Magvető, 1978. p. 480. = Időjáték. Bp. : Magvető, 1972.  
A honlapon itt is olvasható.

Csorba Jugoszláviai útjához egy erős barátság és egy önálló fordításkötet is kapcsolódik. A történetet Csorba két emlékezésében is elmondja. Íme az egyik:

Simon István: Írószobák. Beszélgetés Csorba Győzővel. Részlet.

– Min dolgozol most?
– Egyrészt új kötetet állítok össze, verseskötetet, azonkívül pedig, életemben először, egy olyan műfordításkötetet készítek, melynek az anyagát nyersből fordítom, tehát nem ismerem az eredeti nyelvet. Sajnos, oroszul ugyanis nem tudok, s egy orosz költő, Alekszandr Mezsirov egy kötetét fordítom az Európa Kiadó részére. Ez elég sok problémát okoz, mert ahogy említettem, eddig csak olyan nyelvből fordítottam, amit ismerek. Hogy ismeretlen nyelvből nyersfordítás alapján kell dolgoznom, ez biztonságérzetemet eléggé elveszi, és gyámoltalanná tesz.
– Mezsirovot véletlenül én is jól ismerem. Itt járt másfél évvel ezelőtt. Kitűnő költőnek ismertem meg, néhány versén keresztül is. Mint ember pedig elsőrangú. Szinte így is mondhatnám: szeretném a barátomnak tudni.
– Ugyanez a véleményem. Én Mezsirovot 1969-ben egy jugoszláv költőtalálkozón ismertem meg. Annak ellenére, hogy én nem tudok oroszul, ő pedig semmiféle más nyelven nem ért, nagyon közel kerültünk egymáshoz. Amikor Jevtusenkóval Magyarországon járt, igen-igen jólesett nekem, hogy csak azért jött el Pécsre, és hozta el Jevtusenkót is, hogy találkozzunk. Már akkor megkérdezte, hajlandó lennék-e verseiből fordítani. Örömmel vállalkoztam rá, de arra nem számítottam – igen jólesett közbevetőleg –, hogy az egész kötet lefordítására engem ajánlott az Európának, és az Európa közvetítésével engem kért rá. Igyekszem bizalmának meg is felelni, és remélem, hogy a magyar közönség egy jó költőt ismer meg Mezsirov személyében."

Simon István: Írószobák. Beszélgetés Csorba Győzővel. Részlet. Elhangzott a Kossuth Rádióban 1974. márc. 28-án = Kortárs, 1974. 6. sz. 954-961. p. = Simon István: Írószobák. Bp. 1976., Gondolat. 283-300. p. = Vallomások, interjúk nyilatkozatok. Pécs: Pro Pannonia, 2001. 

Mezsirov orosz nyelvű kötetének borítója; a szerző fotója, az ajánlás Csorbának és a magyar fordításkötet borítója.

Egy – éppen a versfordítás lehetetlenségéről szóló – Mezsirov vers álljon itt a Kettőshangzat című Csorba fordításkötetből:

Alekszandr Mezsirov

A fordítás margójára

Tyúk, csengőszó süket bolondja,
körötte tompa-vak sötét.
Tabidze városának holdja
demizsonalj-karéjban ég.

S a kék füstből ismét kibomlik
a költemény,
e szép csoda,
az anyanyelvhez forrva holtig,
le nem fordítható soha.

Kettőshangzat. Válogatott versfordítások. Bp. : Európa, 1976.
A honlapon itt is olvasható.   

Végül pedig Csorba másik, rövid, emlékezése Mezsirovról:

Tárgyaim. Írás a Kortárs hasonló című sorozatában. Részlet.

"Nyilván rengeteg a dedikált könyvem. Még csak egyről néhány szót. 

1969-ben egy jugoszláviai költőtalálkozón ismerkedtem meg Alekszandr Mezsirov szovjet költővel. Egyik reggel – úgy emlékszem Mosztárban – átadta egy kis kötetét magyar dedikációval. Szótárból böngészett ki minden szót, talán a latin betűket is. Alig kaptam még ennél melegebb és melegítőbb ajánlást."

Tárgyaim = Kortárs, 1974. 11. sz. 1809–1815. p. = Vallomások, interjúk nyilatkozatok. Pécs: Ppro Pannonia, 2001.