Ocsúdó évek. Részlet Csorba Győző hasonló című önéletrajzi költeményéből. Előadja Győry Emil. Videófelvétel

             OCSÚDÓ ÉVEK

                      XCIX

  Élet emlékét élet őrzi csak.
  A többi minden: kép, papír, szobor
  vagy szó: erőtlen pótlék-indulat,
  roncsokat tart meg ép nyomaiból.
  Ímé: zajos tájakról, melyeket
  zengő kacagás, sírás hangosított,
  az írott betű csak kísértetek
  hadát idézheti a tiltva-tiltott
  jelenbe ismét megjelenve élni,
  s az idézőt nem belül, kint kisérni.

                           C

  Élet emlékét élet őrzi csak.
  Amit elmondok, el is vesztem egyben.
  Ahogy rögzítik a kemény szavak,
  úgy halványul szegényedő szivemben.
  De kell beszélnem magamért és másért,
  magamért azért, hogy másért beszéljek.
  Nemcsak gyönyörködésért – tanulságért
  születik minden igaz ember-ének.
  Nem az építő fontos, hanem az épület,
  ez áll védő-tetőként a vándorlók felett.

                         CI

  A vers, az ének! Gyönyörű világ,
  világ világa! Alakult már bennem,
  alig ocsúdtam. Vár és barikád
  a nyers valóság ellen s vele szemben.
  Védő s támadó fegyver, front és fészek:
  bújásra, harcra egyaránt való,
  kápráztató, szellő-szelid igézet,
  igézetes, szelid kápráztató,
  élet-fölösleg, nékem szinte élet,
  csak addig éljek, amíg él az ének.