Eddig még nem ismert írás Csorba könyvében

1.       Várkonyi Nándor Az elveszett paradicsom (Pécs : Baranya Megyei Könyvtár, 1988. – 253 p. ; 20 cm. – (Pannónia könyvek) c. kötetben találtam egy A/5-ös írólapot és egy meghívó 2. oldalát. Mindkét lapon kézírásos Csorba piszkozat volt, melyet valószínű a Szavak bolyhai c kötet bemutatójára, vagy író-olvasó találkozóra készülve készíthetett a költő: Az A/5-ös lap két oldalán ez olvasható (az új bekezdéseket / jellel, az írásban egymástól vízszintes vonallal elválasztott egységeket // jellel, a lap második oldalának kezdetét /// jellel jelöltem): 
1.* Görbül az idő 1985. ápr. (84 szept.)** 84. szept-87. szept. 3 év. / [A Vissza Ithakába = válogatott, új versek nincsenek] / A 3 évből kereken 100 vers van a kötetben. / Kb. 30-at kihagytam. Megjelentek napilapokban, folyóiratokban, de nem éreztem méltónak őket a kötetben. / Állandó gyakorlatom. // Ciklusok: szerkesztési módszerem. A hasonló tematikájú versek keresik egymást. És segítik. Többé válnak rokonaik között. / 5 ciklus, különféle hosszúságúak. A líra örök tárgyai: élet, halál, emberi kapcsolatok, természet, ars poetica. – Ezúttal ez utóbbit tartottam a legfontosabbnak: Valakit valamikor valahogyan / A költészet védelme. Erős nyomás alatt van szerte a világon. Fölöslegesnek, értelmetlennek vélik sokan. Pedig… Sajnálnivaló az az ember, akiben nincs költészet. Az élet egy roppant nagy ajándékától van megfosztva. Emberi teljesség nincs művészet nélkül  // Cím: A szavak bolyhai. A szavak „hangköre” (Arany J. szava) sokkal több mint a betűszerinti értelmük. Nincsenek éles határvonalaik. A vers a befogadóban a befogadással születik meg. Ez emberenként változik. A bolyhok érintik a befogadót, s mindegyiket másként. // De ehhez a befogadónak cinkos partnernek kell lennie. A kommunikáció két ember között csak úgy jön létre, hogyha a kommunikációs jelek mindkettőben egyeznek; vagy legalább hasonlóak. / Az én kommunikációs jeleim verseimben vannak. Kicsit meg kell az én jeleimet, aki meg akar érteni. / Nem racionális megértésről van szó. A művészet az ember egész „lényét” érint[i].*** Pánpszichologikus. Értelem, érzelem, akarat, hangulat, egyéniség mind egyszerre. Részt vesz a befogadásban. Nem szabad elfelejteni, hogy egy versben gyakran másról van szó, mint amiről a költő beszél. Kicsit játék. Közös. Még a legkomolyabb versben is. / Sok a gyászvers: Szederkényi E., Szabó Ede, Kálnoky László, Martyn Ferenc, – közeli rokonaim. / – Mintha erősödne túlról a tüzelés – mondja Karinthy valahol. / Benne vagyok a korban én is.” (*Az oldaljelzést a lap tetejének közepére írta Csorba. Az oldalszámozás nem folytatódik. **A Görbül az idő 85. áprilisban jelent, de a kéziratát 84. szeptemberben adta be a kiadóba Csorba, ezért innen számítja új verseit. A szavak bolyhai c. kötet anyagát 1987. szeptemberben küldte a kiadóba a költő, s az 1988-ban jelent meg. ***Az i betűt – értelemszerűen – én toldottam be.) A szöveg alatt két sor Csorba kézírásával, más színű (fekete) tollal, a lapot megfordítva: „Ó hol van a sok virág / Hol vannak a katonák”. – A meghívórészlet hátoldalán nyilván az A/5-ös lap szövege folytatódik: „Betegség, kórházi, klinikai élmények. / És persze itt is a kert. / A szokásosnál több a mesterség. / Ars poeticá-k. – / Formában igyekszem az ezúttal is változatos lenni. Hangvételben. Mai (posztmodern?). Ilyen nincs. Csak jó és rossz. A modern szót sem szeretem. / Persze a gondolkodás, az érzelemvilág koronkint más. Nem is lehet a postakocsi-kor fejével  megközelíteni* a lökhajtásos repülők a világűr-utazások korát.  / De lényeg: a mindenkori ember ott legyen a versben. Minél árnyaltabban, mélyebben, igazabban. / Egyszerűsödés. / Cím: furcsa, de talán kifejező. A szavak alig határolhatók el éles felületekkel. Kijjebb** is érnek. Főleg a befogadó jóvoltából. / Kissé fáradt vagyok. A betegség nyomán. /// Most könyvhét lesz. Író-olvasó találk. Jó alkalom. A versolvasás kimaradt.***” (*Bizonytalan olvasat. **Bizonytalan olvasat. ***A meghívó nyomtatott oldalán, a nyomtatásra merőlegesen.)