CSAK A FELSZÍN

Ó, szép béke!
nincs a világon más csak béke!
Ha mennyei zsá-
molyáról letekint a hatalmas, elé ke-
vesebb mozgás tárul, mint az elé, ki zá-
portól vert tóra figyel.
Csak a felszín rezg alig el-
képzelhető remegéssel,
de hallgat a mély,
nyújtózik, alél-
tan – munkában kimerült barom éjjel.
Fehér fogainkat
vér futja be folyton,
vér jelzi a porban csöndes nyomainkat,
belek tekergőznek finom ujjainkra.
Ó, szép béke!
Nincs a világon más csak béke!
Semmi a harc, a kifor-
dult bél és semmi a vér,
semmi a porba tiport
arc és semmi a mér-
földekre hasító jaj. – Mert hallgat a mély,
nyújtózik alél-
tan, csak a felszín reszket,
mert hallgat a mély, csúf képeivel csak a felszin ijesztget.

Összegyűjtött versek. – Bp. : Magvető Könyvkiadó, 1978. – p. 127-128. – A Szabadulás c. kötetben nem jelent meg.