1970

A cselekvés a gondolat
kicsit mindig csonka marad
manapság kicsit az marad
egy részük folyton elszakad
riadni borzalmak miatt
körüljárni borzalmakat
emelni eléjük falat

Az ember ír házat csinál
hegytetőre kaptat  megáll
gürcöl kapar vonatra száll
zajgás után csöndet talál
asszonyánál lányainál
elbúcsúzik és visszavár
tesz-vesz sürög mint szokta már

De teljes szívvel sohasem
egy kicsit mindig üresen
de önfeledten sohasem
kicsit mindig lábujjhegyen
fegyelmezett-figyelmesen
ha szükség lesz rá kész legyen
ne óvatlan ne védtelen

Az ember fárad szomorul
pihenni asztalra borul
dühe fölgyűlik kiborul
nyújtózna feljebb konokul
minek hogy folyton lekonyul
hogy remegése sose múl
s ha nevet is szíve szorul?
(Időjáték. Bp. Magvető, 1972. A kötet és az első ciklus első verse)