2011. 06. 29. Két egészen érdekes könyv került a kezembe. Nem is tudom, melyikkel kezdjem.
Talán inkább mégis József Attila. A Medvetánc című kötet 1934-es eredeti kiadása ma már kuriózumnak számít. A MOKKA (Magyar Országos Közös Katalógus) összesen négy példányt jegyez belőle. (Szerencsére kettő Pécsett van;)) A kötet külön érdekessége, hogy a [6]. oldalon, a költő által a kötet verseiről írt "bevezető" szöveg alatt ismeretlen kézírás olvasható: "1937. dec. elején József Attila a vonat elé vetette magát és a vonat teljesen széttépte. [Itt három általam elolvasni nem tudott szóból álló mondat van. P. L.] Nem bírta el meghasonlott élete terhét. [Itt egy kétbetűs olvashatatlan szignó van. P. L.] (Kérem, aki a kép alapján el tudja olvasni a szöveget, vagy "megfejti" a szignót, írjon nekem. Köszönöm.) Érdekességképpen idemásolom még az utolsó verset (Mama) és a következő lapot, a tartalomjegyzék első oldalával. Csorba Győző nagyon szerette József Attila verseit és köteteit. Egyszer így nyilatkozott "kapcsolatukról: " Ady már személyes költőként lépett az életembe, s József Attila és Weöres Sándor is. Weöres Sándor főként, hiszen versei után hamarosan személyesen is megismerkedtem vele, s azóta is a legtiszteltebb élő mesterem. József Attilát valamikor első-másodéves egyetemista koromban fedeztem föl. Hatása talán még Adyénál is lehengerlőbb volt. A hatalmas tömbökből faragott, csodálatos monstrumnak érzett Ady után a rebbenő, nagyon-nagyon érzékeny, árnyalt, a lélek nem is sejtett területeit aktivizáló József Attila legigazabb édestestvéremmé vált. Halálára verset írtam, s 1938-ban megjelent első kis kötetemben közreadtam. József Attila fénye és ereje máig sem lankadt bennem. (Idézet a Csorba könyvtárát bemutató oldalról.) Az idézetben említett Csorba vers: Egy halott költőhöz. József Attila emlékének. Csorba egy József Attilához írt későbbi verse, a költő előadásában, meghallgatható itt: Stációk.

A másik kötet Giacomo Leopardi Canti e poesie non accolte dall’autore fra le approvate c. kötete. (Borító és címoldal.) (Ezt az 1936-os kiadást nem találtam a MOKKA-ban sem.) Még ezen fölül a kötet érdekessége, hogy azt Kardos Tibor ajánlotta Csorbának, akkor, amikor együtt voltak Rómában, a Magyar Akadémián. (Csorba többek között éppen Kardos segítségével jutott ki Rómába.) Kardos Tibor igen jó, mondhatni baráti viszonyban volt Csorbával. A kettejük közötti viszonyról itt olvashat.