Mindenkinek áldott szép húsvétot kívánok. Legyen a húsvét versünnep: töltekezzünk versekkel.
Mindenekelőtt egy fontos hír.
A költészetnek lesz-e újjászületése? Április 11-e körül mindig úgy érzem, igen. A költészet napja mindig örömünnep, amint a Csorba Győző versmondó verseny is, amelyet minden évben a költészet ünnepéhez közeli napon, ebben az évben éppen a költészet napján, rendezett meg Szent Mór Katolikus Iskolaközpont. Az immár 9. országos verseny erőt és reményt ad: digitális világunkban a vers talán mégsem áll véglegesen vesztésre. Lehet, az első fordulót megnyerte az internet és a számítógép, de amikor a sok lelkes fiatal versmondót hallgatom, mindig úgy érzem, lesz még visszavágó, és a kétségtelenül erős hátrányt ledolgozza a könyv, az olvasás, a vers és - mindig - továbbjutó lesz.
Ami a versenyt illeti, szinte nincs is más dolgom, mint idézni Szakács Emília tanárnő kitűnő képes beszámolóját a versenyről, külön köszönet érte.
A zsűri: Dr. Bozsoki Petra tanársegéd, az ELTE oktatója, Minárik Tamás,a pécsi ANK főigazgatója, Kazinczy-díjas magyartanár, a zsűri elnöke, Stubendek Katalin, a PNSZ Magyar Ezüst Érdemkereszt és Szendrő József-díjas színművésze, Pethőné Nagy Csilla, érdemes tankönyvíró, mesterpedagógus, a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnáziumának vezetőtanára.
A 2025. évi Csorba versmondó verseny Csorba Társaság által felajánlott különdíját Kopa Dorottya kapta. A vers megtanulásában, elmondásában nem akadályozhatta meg az egészséges ember számára szinte leküzdhetetlen akadály sem. És nagyon szépen mondta a verset!
Visszatérve az előszóhoz, tudom jól, milyen nehéz harc a világháló (milyen találó név: valóban behálóz minket, az egész világot) mellőzése. Sőt, lehetetlen. Megpróbáltam. Egy hétig csendben maradtam: saját szavaimon fölbuzdulva nem olvastam szinte semmit az interneten, focimeccseket, filmeket néztem csupán. Levelezésemet visszafogtam. Még egy bloggal is adós maradtam. Aztán rájöttem: így nem megy. Annyira elmaradtam e-maillal, hírekkel, hogy egy napba telt, amíg úgy-ahogy utolértem magam. Valami átmenetet ki kell találni. Sem elzárkózni nem lehet az internettől, sem belefelejtkezni nem szabad. Abban az időben (ld. még Biblia;), amikor még a Pollack könyvtárában dolgoztam, könyvtári irodámat szívesen látogatták a velem egy folyosón "lakó" matematikusok. Szerintem közülük sokan többet tudtak/tudnak, az irodalomról, művészetekről, mint sok "bölcsész". (Isten éltesse a matemátikusokat!) Általában megegyeztünk abban, hogy a számítógép, főleg az internet az olvasásnak, irodalomnak sok kárt okozhat, többet, mint amennyi hasznot hajt. Pestről "delegáltak" akkortájt egy matematikus professzort a Pollackra, amikor a főiskola kar cím után az egyetemi kari címért "hajtott". Ő mindig elmondta, ha számítógépen dolgozik, az internetet lehetőség szerint kikapcsolja, mert nagyon csábító, elvonja a figyelmét a sok ajánlat. Mondta ezt egy Lomonoszov Egyetemen végzett tudós ember! Mit mondjon akkor a tapasztalatlan fiatal? Mindig abban maradtunk, sok és alapos oktatás kellene az internethasználatról, egészen kicsi kortól (ma már óvodásoknál is ott van a "teló"...), mert eltéríti a figyelmet a rengeteg olcsó és butító reklám, játék meg filmecske az értelmes munkától. Pedig hol volt még akkor a tik-tok meg Jóisten tudja még milyen sok "alkalmazás", játék?
Vigyázzunk együtt a könyvre, a papírról olvasható versre, szövegekre!
Három, általam sokszor idézett Csorba elmélkedést közlök a versről, költészetről, mert azok mindig érvényben maradnak:
- „Szeressék, és olvassák a verset! A vers annak az ijesztően kevés és egyre fogyó erőnek vigasztalóan szépséges megjelenése, ami még humanizál, és a humánumot (az emberi méltóságot) őrzi. Aki a verset szereti, és olvassa, nem a költő, hanem a saját legszemélyesebb érdekeit szolgálja.”
Csorba Győző ajánlója a Könyvértékesítő Vállalat szórólapján. (1982?) - „– ... hallottam, hogy Szederkényi Ervin, a Jelenkor nemrég elhunyt főszerkesztője sokáig nem tudott mit kezdeni a fiatalokkal. Úgy tudom, önnek komoly szerepe volt abban, hogy végül is fölvette a laphoz Parti Nagy Lajost és Csordás Gábort. Utóbbi azóta a Jelenkor főszerkesztője. Ma mennyire viszonyítási alap az ön számára, amit a fiatalok írnak?
– Nem minden esetben tudom követni, amit csinálnak, de azért sosem haragszom rájuk, soha nem ítélem el őket. Az irodalomhoz, úgy gondolom, három tényező szükséges: író, írás és közönség. Ha az írás nem írás, azaz nem szóból építkezik, hanem mondjuk, idézőjelekből és mértani alakzatokból, vagy ha kirekesztjük belőle a közönséget, akkor nem teljes a szentháromság. Kísérletek mindig vannak, a fiataloknak sokfélét ki kell próbálniuk, hogy megtalálják magukat. De ha meg akarjuk őrizni a költészet amúgy is csökkenő hatását, tartanunk kell magunkat a szentháromsághoz."
Eszéki Erzsébet riportja Csorba Győzővel. Magyar Nemzet, 1988. júl. 30. 9. p. = Eszéki Erzsébet: Kibeszéljük magunkat. Íróportrék. Interjúk. Bp. 1990, Múzsák. 112–116. p. (Ajánlom figyelmükbe a kitűnő és tanulságos interjú itt is olvasható teljes szövegét.) - „A megközelítés [a mű megközelítése, P. L.] pedig munkát: értelmi-érzelmi elmélyedést követel. Petrarca nyilatkozott valahol így: „Elégedetlen lennék, ha azt, amit én nem kis erőfeszítéssel írtam, valaki minden erőfeszítés nélkül akarná olvasni. Továbbá célom, hogy mindig az igazat mondjam (József Attila zseniális eligazítása szerint: „ne csak a valódit”). A valódi lehet hamis, az igaz magasabb rendű, és nem hamisítható. [...]
Bízom-e a vers megmaradásában? Nemcsak hivatalból, hanem emberi felelősséggel jelentem ki, hogy igen! igen! igen! A vers valamiképpen életszükséglet. A költőnek úgy, hogy belepusztulna, ha nem írna, az olvasóknak pedig úgy, hogy elvesztenének egy fontos eszközt lelki higiéniájuk gondozásában.
A művészeti ágak között a szóművészet, abban is a vers szólítja meg legközvetlenebbül az embert. A verssel lehetséges a legintimebb kapcsolatot teremteni. Nem kell hozzá más, mint egy verseskönyv és egy csöndes zug."
Szép versek 1989. Csorba Győző előszava. Bp. 1990, Magvető. 7–11. p. (Részlet.)
Ezekből a gondolatokból fölolvastam verseny előtt elmondott köszöntőmben is, majd a különdíjas köszöntése utáni búcsúszavamban megismételtem, hiába áll most vesztésre, remélem a visszavágón egyenlít, sőt "továbbjut" a vers. Mindig.
Köszönet az előadóknak, a zsűrinek és a szervezőknek!
És akkor végül a "valódi" blog.
1. Ma is két verset ajánlok. Radnóti Miklós: Emlékeimben, előadja Gáti József (Köszönöm Kiss Tamás barátomnak az ajánlást) és Babits Mihály: Húsvét előtt, előadja Latinovits Zoltán.
Csorba Győző youtube csatornája itt érhető el. A csatornára feltöltött videók címlistája itt megtekinthető. (170 cím; 2025. 01. 19.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba versek válogatásomból. Nyilvánvaló, miért ezeket ajánlom ma.
NAGYPÉNTEK
Most ezekben az órákban halott,
most nagyon hideg van, nagy árvaság van.
Jó, hogy kétfelé kacsintgathatok:
elöl s hátul fény ég az éjszakában.
Azon csodálkozom, hogy nyugaton
ment le a nap ma is, hogy a növények,
házak nem állnak tótágast, azon
hogy még maradtak élők, akik élnek.
A fő törvény kisiklott: bongva-csengve
zuzódhat széjjel mind a többi rajta.
A harangok némák – iszonytató!
Csak három nap... Harminchárom ha lenne,
a világra új jégkorszak szakadna.
De holnap már harang zeng, szól a Szó.
1989 HÚSVÉT
Három nap és lezajlik minden ami az élet magja volt
Jó azoknak akik mostanában búcsúztak el:
jó az ifjú színésznek, aki pár hete lett szülő
jó a középkorú könyvtárosnőnek aki egy félig illetve egy egészen
felnőtt gyermeket és egy férjet hagyott itt
mert a gyászolók alig mentek haza
s könnyük még szivárgott is egy kicsit
mikor az első Feltámadás megragadta halottjukat
s vitte (vagy hozta) a Feltámadásba
Nincs hát ok a sajnálkozásra
sőt a vigadozásra is lehetne
csakhogy ezek mind értelmetlen szavak valahol
ahol a fű nem ez a fű
a szó nem ez a szó
a helyszín és cselekvések formája logikája más
Mert kérdezték a villogó ruhájú ismeretlenek
„Mit kerestek nincs itt feltámadott”
És attól kezdve meggyorsult a történelem
attól kezdve érdemes
végigcsinálni
az iszonyatos és gyönyörű napokat
Mindkét vers a Csikorgó című, utolsó Csorba kötetben jelent meg (ld. az idézett hírlevél 2. pontját), 1995-ben, pár nappal a költő halála előtt.
5. És végül: ígéret szép szó... Következzen Albert Zsuzsa kiemelkedően értékes, értő interjúja Csorbával. Megjelent a Jelenkor 1980. évi 1. számában. Az ilyen írások újraolvasása nekem mindig új erőt ad, akárcsak a versmondó verseny! Az alábbi beszélgetésről pedig az is eszembe jutott, a költők (a művészek) lelkét a férfi költőtársaknál a nők jobban értik, mondhatni, igazán ők értik. A férfi viszont csak érteni szeretné a nőt, de nem tudja, mert - akár így, akár úgy - a férfi számára a nő mindig múzsa marad, aki előtt csak hódolni tud, vagy csalódásában esetleg csak szidalmazza...
/uploads/2025/04/Talalkozasaim-Albert-Zsuzsa.pdf
Köszönöm kitartó figyelmüket!
Áldott Húsvétot!