418. Csorba blog

Kedves Követőim, sajnos a szerver, ahol a honlap anyagát tárolják, valószínű hackertámadás miatt, egy hétre láthatatlanná vált. A rendszergazda mostanra rendbe hozta. A megújult honlap a megszokott helyen érhető el teljes tartalommal. A 418.blogot teljes egészében láthatják, a 413-417. blog képanyagán még dolgozom. Mivel az új szerkesztő használatát még tanulom, kis türelmet kérek. Köszönöm megértésüket. Heckerek ellen nincs teljes védelem... 

A 418. Csorba blog alább olvasható.

1. Mai versajánlóm: (Hogy miért ez? Gondoljunk csak Hormuzi szorosra vagy az orosz-ukrán háborúra

Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

(Toronto, 1980)

(Forrás: DIA)

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, vagy ajánlja ezt az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!

2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. Csorba vers, amelyik erre rímel

Rémképek az emberiség történetéből 

1. Az Iliászból
(Devecseri Gábor fordításában)

„s jobboldalt a farán sújtotta: s a dárdahegy áttört
hólyagján, s farcsontja alatt kiszaladt a szabadba”
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
„nyakcsigolyáján át belelökte az érchegyü dárdát
és szemben foga közt nyelvét szétszelte az érchegy”
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
„álla alá gerelyét torkába ütötte be mélyen”

2. Hirosima, 1945. aug. 6.

Egyetlen primitív kis atombombácska, az első,
s nyolcvanezer gyermek, felnőtt, nő s férfi azonnal,
s még sokezer később pusztult el szörnyü kinok közt.

3.

„A” országok, „B” év, „C” hónap valahányadika
Pár tucat elsőrangú H-bombát ledobálnak.
„X” millió rögtön meghal, „Z” lassan utánuk.
Nem lesz már, ki az áldozatok számát lejegyezze.
És minek is tenné? ki tanulna belőle? s ugyan mit?

Csorba Győző: Simeon tűnődése. - Bp. : Magvető, 1983. Rémképek az emberiség történetéből a DIA oldalán

És a tanulság levonása

Priusz   

Ó emberi fajom géniusza!
Megtartó hatalom!
Tudtára adom
mindenkinek:
nincs senkinek
nálad sötétebb priusza.

Csorba Győző: Simeon tűnődése. - Bp. : Magvető, 1983. Priusz, a DIA oldalán.

5. Csorba Győző 1916. november 21-én született, éppen 110 éve. November 21-én a Társaság megemlékezik az évfordulóról. Keresünk előadókat, támogatókat, készülünk rá, s akinek jó ötlete van – olyan ami nem kerül sok pénzbe, hiszen „szegény az eklézsia” – írja meg nekem, vagy telefonáljon.

6. Hallama Erzsébet Csorbával készült beszélgetése a Jelenkor 1984 novemberi számában jelent meg A történelmi forduló Pécsett címmel, a város németek alóli fölszabadításának és az orosz és kommunista hatalomátvétel eseményeinek és közvetlen következményeinek résztvevő tanú általi pontos és hiteles felidézésével… A beszélgetés a Jelenkor oldalain. 

7 Egy szomorú hír: Meghalt Nádas Péter  Legyen könnyű számára a föld. Egy másik hír Nádas Péter haláláról

8. És a szomorú hír mellé egy szomorú évforduló: Mohács. Sokan sokfélét írtak mondtak róla, én most ezeket választottam: Bogár László írása és Kövér László Mohácsról. (Nyilván nem azért választottam éppen ezeket, mert szerzőik druszáim.)

Végül irodalom és zene Mohácshoz: Kisfaludy Károly: Mohács, Kodály Zoltán, Debrecen Kodály Chorus) Kisfaludy Sándor verse és Kodály Zoltán kórusműve

9. Szeptember 7 és 12 között idén is megtartják a PécsLIT-et a Jelenkor és a Csorba Győző Könyvár szervezésében. Az étlap itt található Szomorúan vettem észre, hogy Csorbát nem vettem észre:) a műsorfolyamban. Igaz betegségem megakadályoz bizonyos tevékenységekben, remélem, azért Csorba születésének 110. évfordulójáról is megemlékeznek majd, úgy, mint eddig minden évben.

Addig is köszönöm figyelmüket.