Az íródeák is emberből van, ezért most kicsit óvatosan, de dicsekszik: 5. kisunokám angyalka lett, a 6. most múlt 2 éves és a hetedik tegnap született. Isten éltesse a szüleivel együtt békében boldogságban. Ennek megfelelően a bevezető után - merthogy a költőnek minden alkalomra van verse - Csorba Győző rigmusaival köszöntöm a jövevényt.
1. Ezen a hétvégén is két új videóval bővítettem a Csorba youtube csatornát. Egyik a Mi volt e test című Csorba vers, a másik a Lélek és ősz, mindkettőt a költő mondja. A feltöltések a Rend, ritmus, zene című hanglemezről készültek.
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba versek válogatásomból az unoka / dédunoka születése alkalmából:
UNOKA-RIGMUSOK
1.
Elér-e még a föld felett?
Vagy meglehet,
hogy már csupán emlékemet?
2.
A nap feljött rég az égre,
hogy először bújt a fénye
egy új szempár tükörébe.
3.
Hatodik unokám –
De én nem unom ám!
4.
Bálintka, Violka,
mi kéne, ha volna?
Szilvinek, Évinek
hogy ityeg a fityeg
Hát a kis Krisztián?
Messze van! Nagy hiány!
S Ábel? – Ő csak félnapos,
rigmus nincs még róla most.
5.
Három fiú, három lány.
Engem meg már Kháron vár.
1983. január-június
A fenti vers születése fél nappal követte Ábel fiam születését, neki meg most, egy nappal ezelőtt született a második kislánya. (Na, ezt is elárultam.) Egyébként Ábel és Katika családjában - ide számítva az angyalkát is - ő a harmadik gyerek. Így aztán az élő unokáinkra pontosan illenek Csorba sorai: Három fiú három lány. / Engem meg már Kháron vár. Ám büszkén mondhatom Csorbával: Hatodik unokám - / De én nem unom ám!
Egy szép, filozofikus vers a nagyapa és az unoka kapcsolatáról:
UNOKA
Én is kíváncsian lesem
hogy formálódom csöndesen
Ki nemrég nem is létezett
már ellenem hadat vezet
Ugyan mikorra lesz hogy a
még-idegen akusztika
végül oly sok mindent saját
hullámhosszára hangol át
Megmoccant-e már valahol
bennem a későbbi motor
hogy mint lányaim azelőtt
majd egyszer ezt a csecsemőt
ezt is oly szédült-szertelen
imádjam szinte térdemen
sőt mert azoknál is tovább
őrzi itt-járásom nyomát
érezzek iránta nagyobb
hálát még több alázatot
s úgy nézzem mint kiből soha
nem távozik el a csoda
hisz mire rászürkül a fény
már örökre vak leszek én
A KINT S A BENT Sinkovits Imre eladásában
Játszom mesélek pajtásuk gyerek
vagyok −: lám ők annak tekintenek
S ha rámkerül a sor valamiben
elvárják hogy hűséggel megtegyem
S én vállalom a rámrótt szerepet
beszélek bújok dörgök remegek
S tologatom a kis meccs-bokszokat
még tutulok is hozzá nagyokat
„Boldog idill” − sóhajt föl aki néz
„Milyen kedves eggyé-ölelkezés!”
„Milyen meg-nem-támadható világ
önnön rendjébe burkolt tarkaság!” −
S közben a látványos látvány mögül
hűvös szél indul s fog lassan körül
Mert arra nincsen senkinek szeme
hogy csak egy gépnek pördül kereke
hogy tündöklő s roppant csalás folyik:
a kint s a bent semmit se változik
(Szemközt vele. Bp. : Magvető, 1991. - p. 63.)
A szentencia az öreg költőtől szomorkás, de igaz, sajnos: Mert arra nincsen senkinek szeme / hogy csak egy gépnek pördül kereke / hogy tündöklő s roppant csalás folyik: / a kint s a bent semmit se változik
Hogy mégse szomorúan fejezzem be, hiszen itt születésről van szó, íme egy kedvesebb képpel záruló Csorba vers:
ÖTÖSFOGATOM
Unokáimnak
Én kicsi ötösfogatom
alhatok én már a bakon
visztek s tudom hogy jó felé
akkor is ha a sír felé
Én kicsi ötösfogatom
átugrattok a síromon
s én mindig élő lehetek
és mindig mindig veletek
Egyitek őrzi szememet
másitok őrzi szivemet
s a harmadik s a negyedik
s az ötödik is valamit
S bár így szétosztva ha vagyok
mégis egészben maradok
s rátok tekintve a világ
engem fog észlelni tovább
Én kicsi ötösfogatom
verseknél felsőbb hatalom
szám szélét – nézzetek ide! –
derű sugara fényli be
Játékos, derűs Csorba vers: lám ilyen is van.
És végül most jut eszembe, akár ezt is idézhetném magamra vonatkoztatva:
A hetedik unoka
Már heten mint a gonoszok...
Pedig mind a hét fényes angyal
ez a most-jött hetedik is
Még nem foghattuk meg kezét
nem simíthattuk meg haját
nem nyomhattuk arcához arcunk
hozzánk is jött de messze tőlünk
Együtt félrajnál több gyerek
Két öreg fát jól körbefognak
körbefognak s holott óvóan
előbb-utóbb baj lesz belőle
A hét gyönge erősödik
a két öreg fát körbefogják
mind szorosabban bár szeretve
de kíméletlen élni-vággyal
Két öregnek vérünk veszik
kiszikkasztván szelekbe löknek
bennük belőlünk nem marad
csak olykor egy-egy tompa sajgás
(Szemközt vele. 61. p.)
(Csorba gyerekeknek/hez írt minden versének meséjének és bábjátékának felsorolása itt olvasható.)
És legvégül: nehéz volt a választás, de egyiket a hét közül mégis ideidézem. Lehet találgatni, miért éppen őt és ki ő?
Köszönöm, hogy ebben a borús-derűs bolyongásban velem tartottak.