Ma Ady Endre A perc-emberkék után című versét ajánlom:
Ady Endre
A perc-emberkék után
Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.
Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments, Atyaisten, hogy benne legyek:
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.
Most perc-emberkék dáridója tart,
De épitésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk,
Nagyot és szépet, emberit s magyart.
Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.
Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.
Magyar leszek majd, hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.
Előadja Bujtor István. Ld. youtube
Ady versét - milyen érdekes - éppen most találtam.
1. Ahogyan ígértem, ma Csorba Győző Öreg Milton című versét mutatom be.
AZ ÖREG MILTON
Ó, látomásom! A bukás után,
akkor se hittem volna, álmaimban
se hittem volna ezt a gyatrulást.
Nem arról van szó, hogy a nagyszerű
Sátánt reméltem megtalálni a
siralmas bűnösök bandáiban,
s hogy a naplelkű angyalt, Rafaelt
kerestem a vallásos egyletekben
vagy a papok között, s még azt se vártam,
hogy Ádám-rangú lényeket lelek
a szürke nyüzsgésben.
De ennyi korcsot,
ilyen szutykos-kicsiny kókler-hadat,
mely a hatalom morzsalékain
civódva a hatalmasok mosoly-
ringy-rongyait vadássza, hogy belőlük
zsandár-öltönyt varrasson, és amely
nem kétszínű, de hetvenhét szinű,
s mellet-döngetve váltogat hitet;
s ilyen türelmes birkákat, akik
nemcsak megnyírni engedik maguk,
hanem a nekik lökött keserű
füvet is lelkes hálával zabálják −
haj, ennyi korcsot!
Túl az Édenen
összébb ment a világ, kiűzetés
lett az én sorsom is. Menny és Pokol
térségein ki biztosan mozogtam,
s Turkesztántól Rómáig, Mexikóig:
ma ágy és asztal közt is csak botorgok.
Vak vagyok: bírhatlan-sok volt a fény.
De jobb így, új mocskot nem láthatok,
s a régit meg kimossa tán belőlem
a belső tündöklés, hogy csak nevessem
a teremtés e gyönyörű hibáit,
lányaim, kik naponta meggyaláznak,
nevessem, hogy fázós ebként kucorgok,
s a szomszéd fűszeres lett kényuram.
Az öreg Milton, a vers Csorba előadásában.
Nem is elemzem a nagy verset. Akinek van füle, úgyis érti, miért ezt választottam Ady mellé.
Csak egy részlet:
De ennyi korcsot,
ilyen szutykos-kicsiny kókler-hadat,
mely a hatalom morzsalékain
civódva a hatalmasok mosoly-
ringy-rongyait vadássza, hogy belőlük
zsandár-öltönyt varrasson, és amely
nem kétszínű, de hetvenhét szinű,
s mellet-döngetve váltogat hitet;
s ilyen türelmes birkákat, akik
nemcsak megnyírni engedik maguk,
hanem a nekik lökött keserű
füvet is lelkes hálával zabálják −
haj, ennyi korcsot!
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-youtube csatorna videóira, vagy ajánlja ezt az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
Cs. Varga István: "Nyújts feléje védő kart" című tanulmányában kap világos magyarázatot Vas István, a miniköny-bemutatómba talán nem véletlenül beválogatott Cambridge-i elégia című versének idézete:
"A Himnusz bűnbevallása eszmei-erkölcsi mintaadás Radnóti számára is, aki 1944-ben, a II. világháború vészkorszakában írja: »Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép...« Istenhez fohászkodik: »Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.«
Történelmi sorsanalógiaként idézem Németh László Széchenyi című drámájából a »legnagyobb magyar« válaszát: »Amelyik népnek ilyen a történelme, ott a Babarczyaknak el kell szaporodniuk. A tanulság minálunk mindig ez volt. Rákócziaknak, Hajnócziaknak, Széchenyieknek: Rodostó, vérpad, bolondház. A Babarczyaknak létra a magasba...«
Törvényszerű asszociáció: a haza megmentésére Sub rosa szervezkedők sorsáról írja Vas István a Cambridge-i elégiában: Patakon »ma is hirdeti / Császárhűséggel a fekete tinta: / »Decapitato in Vienna.« – (Lefejeztetett Bécsben, 1671. április 30.)«" [Kiemelések tőlem. P. L.] (In Soproni füzetek 2022. 58 p.) Ez Vas István versidézet is törvényszerű asszociáció a bevezetőben ajánlott versekre...
Remélem, nem voltam unalmas és nem késtem sokat. A kisunokák és a kerti munkák (hej, de lassan mennek már, minden pihenőben van egy szék...) erőmet és időmet vették/vitték... Ki is mozdítottak az íródeáki munkámból. Az 5. unoka (igazából a hatodik, mert az ötödik angyalkaként született) óvodás. Óvodai záróünnepélyük idén a Pécsi Nemzeti Színházban volt. A kicsik is táncoltak, nagyon aranyosak voltak, lelkesek, de a fő attrakció a Misina Néptáncegyüttes és Táncszínház jubileumi, Babás szerkövek című előadása volt, ld. itt.
"A Babás-szerkövek a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén emelkedő Jakab-hegy déli lejtőjének jellegzetes alakú sziklatornyai. Alakjukat a szél, a víz és a fagyhatás formálta. Nevüket bábuszerű alakjukról kapták. A vöröses sziklákat keresztrétegzett, kovával cementált konglomerátum, kavicsos homokkő és kőzetliszt alkotja. A durva, osztályozatlan törmelékanyag egy száraz, meleg éghajlatú időszak - intenzív, heves esőzések által táplált - vízfolyásainak a terméke. Az üledék (rövid szállítást követően) hordalékkúpokban halmozódott fel. [...]
A Babás szerkövek legendája: A Jakab-hegy alján, a faluban élt réges-régen két gazdag család. Ezek szakadatlanul versengtek egymással. Egyszer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk. Mindkét házból kizavarták, bántalmazták. Ekkor megátkozta őket: »Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni!« Mindkét gazdának egy-egy leánygyermeke volt. Egy napon mentek férjhez. Az egyik ház lakodalmas népe ezúttal megelőzte a másikat. Már jöttek vissza a jakab-hegyi barátok templomából, ahol az esküvő volt, amikor a másik még csak fölfelé tartott. Éppen ott találkoztak, ahol a mély szakadék felett a legkeskenyebb volt az út. Egyik vendégsereg sem akart kitérni a másik elől. Az egymással versengő örömapák egyszerre szólaltak meg: »Inkább váljunk kővé, de ki nem térünk!« Ebben a pillanatban az egész násznép kocsikkal, lovakkal együtt kővé változott. Azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon. (In: Vikipédia)
A PNSZ műsora több mint 2 órás volt, a kicsiknek a legenda-táncjáték megértése magyarázattal is nehéz volt talán, de nagyszerű, mozgalmas, sokelőadós (inkább kétegyüttesnyi táncos által bemutatott), színes darab lévén biztosan nem unatkoztak az ovisok sem. A Babás-szerkövek előadáson kívül a néptáncegyüttes még sok kiesebb darabot is bemutatott, a cigány folklórt is idézve. A színház dugig volt, a rokonok (előadóké, óvodásoké) megtöltöttek minden ülőhelyet. Sok kicsit persze kivittek a műsor vége előtt fagyizni, sétálni, játszani, de nem csak a kicsik, mi is siettünk, a BL-döntő (sajnos, a PSG győzött 11-esekkel) első félidejéről így is lemaradtunk. De nem baj, szép volt, jó volt örülnünk a kicsik örömének.
Talán nem unatkoztak a hosszúra nyúlt blog olvasása közben. Köszönöm figyelmüket.