356. Csorba blog. Aknai Tamás új írása a Vendégoldalon, Iványi Katalin emlékezése Csorbára, Laufer László Csorba képgalériája a BAMA.hu-n

Csorba Eszter, a költő lánya, majd Kiss Tamás könyvtáros barátom hívta fel a figyelmemet Iványi Katalin szép és értő facebook-bejegyzésére. Ebben a Csorba Győző Könyvtár volt igazgatója emlékezik Csorba Győzőre és Laufer László bama.hu oldalon megjelent Csorba fotósorozatára is utal, amely itt megtekinthető. A képgaléria az oldalon megjelenő kép bal alsó sarkában levő ikonra kattintva nyílik. Ajánlom figyelmükbe. A névaláírások sajnos hiányoznak. Bár sok arcot fölismerek, kérem, aki tud segíteni, írja meg a neveket, hogy egyszer majd "összepasszíthassam" azokat a képek szereplőivel. Köszönöm az emlékezést és az immár 30 éve elhunyt Csorbára irányuló figyelmet a könyvtárosoknak és Laufer Lászlónak, meg az egyre fogyatkozó emlékezőknek. (A költő sírjánál hárman - két lánya és én - emlékeztük együtt - valóságos tömeg - és egy másik napon fejet hajtott, virágot vitt a sírra kedves Tóth Krisztina, ki soha nem felejti Csorbát. Köszönet. (Elnézést kérek azoktól, akik még emlékeztek Csorbára, mint pl. Drinóczi Ildikó könyvtáros, aki Csorba Győző kiállítást rendezte, vagy dr. Nagy Imre, aki a Bertók László-előadásában említette Csorbát (pontosan nem tudom, melyik napon), vagy Ágoston Zoltán, aki Csorbára és Bertókra "hegyezte ki" pécsi irodalmi sétáját és mások, aki a PécsiLIT-en még említették a költőt. Köszönöm nekik, hogy a másik évfordulós halott, Bertók László mellett Csorbát sem felejtették!) Még szerencse, hogy Iványi Katalin, Bertók László, Tüskés Tibor és mások erős támogatásával a könyvtár fölvehette a költő nevét és a könyvtár internetes és valódi látogatója mindig találkozhat a költő nevével, s ha nem tudja, rákérdezhet/rákattinthat, ugyan ki is az?  Így az egyre kevéssé könyv-tár, ma már inkább info-tár - ld. a PTE Könyvtár egykori folyóiratát, mely már 1996-ban a Könyv- és infotár címet viselte - és közösségi tér - ld. kiállítások és rendezvények. Ugyan még rengeteg könyv van a Csorba könyvtárban, de OLVASÓ és KÖNYVTÁROS (!) mennyi?

Idemásolom Iványi Katalin facebook-bejegyzését, amelyet Kiss Tamás küldött el nekem. (Sajnos, én nem találtam meg a facebookon.)

"Csorba Győző halálának 30. évfordulója

Köszönet László Laufer alkalmi fotósorozatáért. (A fotósorozat itt megtekinthető. P. L.)
Nézem a fotókat, immár történelem, kordokumentum, mosolygó, eleven, érdeklődő emberek. Többen már nem élnek, és ott a koporsó, a gyászoló tisztelők, barátok. Aztán már a síremlék zárja a fotósorozatot.
Számomra a megélt élet emléke.
A könyvtáros
Valami összekötött bennünket: szeretett második életterünk, a megyei könyvtár. Ő alapítója, nekem (részben neki is) első, és utolsó munkahelyünk. 1972 augusztusában, első munkanapomon dobogó szívvel léptem be hozzá, ő volt az igazgatóhelyettes, és tudtam, hogy ismert költő. Barátságos volt, közvetlen, és jó humorú.
Arról, hogy jó könyvtáros, később győződhettem meg, kitűnő állományt alakított ki, a külföldi, és hazai polgári filozófia, irodalom ott volt a kötelező marxista-leninista irodalom mellett.
Szeretett anekdotázni, dőltünk a nevetéstől. Az egyik gyöngyszem a hőskorból, ahogy ő nevezte az ötvenes éveket, egy peremkerületi művházba volt hivatalos Pákolitz Istvánnal. A vezetőnő végig kötögetett. A kezdéskor felállt: szeretettel köszöntöm a körünkben megjelent Cserna Viktort, és Pokolik Istvánt. Kérem az elvtársakat adják elő művészetüket! Aztán leült, és tovább kötögetett.
Irodalmi műhely
Neki köszönhetően tudom, hogy hol volt az alakuló Sorsunk szerkesztőségének kis irodája. A régi olvasóterem ruhatára.
Később alkotói szabadságot kapott, és kedden járt be dolgozni.
A régi könyvtárépület nyugati és keleti sarokszobája, jelképes oszlopa lett a két irodalmi nagyság dolgozószobája, a nyugati Tüskés Tiboré, a keleti Csorba Győzőé.
Így számunkra természetes volt, hogy Bertók László, Lázár Ervin, Fodor András, Bertha Bulcsu, a pécsi költők, művészek, Martin Ferenc megfordultak a könyvtárban, és személyesen ismertük őket. Többen, így Pálinkás György, Csuhai István, Parti Nagy Lajos nálunk dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig. Csuhai István már ebben a keleti sarokszobában vette fel az interjú-sorozatot, amely Győző bácsinak (így hívhattuk) szóltunk, ha “nagy nevet” akartunk meghívni, emlékezetes az 1978. szeptemberi Weöres Sándor -Károlyi Amy Ars Poetica találkozó, vagy a Mészöly Miklós találkozó, ezt már én vezettem le. Nagy dicséretet kaptam tőle: kb. jó volt, Katica!Csorba Győző emlékezete
Még értesült róla, hogy 1995. júniusában a megyei könyvtár igazgatója lettem. Tüskés Tibor hozta a válaszát. Elismerő, szeretettel teli szavak voltak, útravaló is, és vele, velük dolgozni olyan örökség, amit tovább kell adnunk.
Engem a vezetői munkám során az elődök tisztelete, szeretete kötelezett az emlékük megőrzésére, ápolására.
Ahogy a fotósorozat a teljesség igény nélküli válogatás, ez is egy tisztelgő felsorolás. Halála első évfordulójára emlékszoba avatás. Együtt dolgoztam ebben Bertók Lászlóval, az ötletadóval, az özvegye Margit néni önzetlen segítségével. A kockás kabátot, a sálat, a fekete barettet elkértem a kiállítás számára, a kora este sétálgató költőt idézi. (Talán kicsit szerencsétlen az elhelyezés:  A patkányok című Hauptmann darabot Csorba Győző fordította. A darab, három másik Csorba drámafordítással együtt itt elérhető, többféle változaban is. P. L.) A névfelvétel is, az emléktábla a korábbi szobája alatti falon, és a sarokszoba melletti udvarban a mellszobra, Trischler Ferenc alkotása. (Azóta a Tudásközpont melletti hátsó térbe költözött, P. L.). Tüskés Tibor, elődöm Román Marika, sok-sok kolléga szeretete van ebben az emlékezetben.
Amit kaptunk: a tiszta, - egy nehéz kor ellenére is - ideológiamentes érték közvetítése, bölcsességgel, rá jellemző kis ironikus mosollyal.
Nyugodjék békében!"