a. Észrevételek. – Bp. : Magvető K., 1976. – 141 p. ; 24 cm. – ISBN 963 270 369. Ez a költő 10. önálló verseskötete. PDF-formátum; DIA-közlés (word-formátum)
b. A kötetből három verset választottam. Jól megismerhető belőlük a költő gondolkodása a tőle menthetetlenül elszakadó lányairól – Steiner –, és az idővel, elmúlással kapcsolatos fóbiájáról.
végül oly sok mindent saját
hullámhosszára hangol át
Megmoccant-e már valahol
bennem a későbbi motor
hogy mint lányaim azelőtt
majd egyszer ezt a csecsemőt
ezt is oly szédült-szertelen
imádjam szinte térdemen
sőt mert azoknál is tovább
őrzi itt-járásom nyomát
érezzek iránta nagyobb
hálát még több alázatot
s úgy nézzem mint kiből soha
nem távozik el a csoda
hisz mire rászürkül a fény
már örökre vak leszek én
(Észrevételek 75–76. p.)
Csorba Győző első unokája Pintér Bálint 1974. április 5-én született. Csorba versesfüzetében (tkp. verses naplójában) 1974. április 27-i datálással találtam meg a verset. Alig egy hónappal Bálint születése után már mesze előreszaladt az időben a költő: a saját halálára és a kisunoka idős korára gondol.
A versesfüzetből szkennelt kéziratot ld. itt és itt.
A versesfüzetben 1976. április 18-i datálással Kicsi Bálint kezdősorral töredék található, mely a Hátrahagyott versek című kötetben jelent meg végül. Különös, hogy a kéthetes kisfiú fejmozgásából már a jövő makacs fiatalemberét látja fölsejleni a költő. Íme:
Steiner az Édes élet
Steinere úgy szerette
két gyermekét hogy egyszer
szépen megölte őket
szépen megölte őket
hogy semmi baj ne érje
megvédje minden ellen
halálig el ne hagyják -
... Hányszor hallgattam alvó
lélegzéstek torokba
csapódó szívveréssel
s jutott eszembe Steiner
s jut most is még eszembe
mit kellett volna tennem
most hogy már semmi mentség
most hogy végképp hiába:
amit kaptok - tiétek
s biztos hogy elveszítlek
Steiner Fellini Édes élet című filmjének egyik fontos alakja. "A film legdrámaibb figurája a különlegesen intelligens Steiner (Alain Cuny), Marcello barátja, felettes énje, akinek súlyos önutálata, az okossága és a tehetsége iránti kétsége sodorja odáig, hogy nem viseli el sem a gazdagságát, sem a boldog családját: végez velük és önmagával is." In: Wikipédia.
Rétegekben hánytorog elő az idő, felfűzve egy-egy fényzsinórra.
Óvodás-gyerek szólal, vállán bőrszíjakból font, csöpp uzsonnatáska, valami
kilátszik belőle.
Lyukas, korom-zománcos tepsik, palacsintasütők, lábosok, fazekak.
Nagyanyák sütnek-főznek, még talán dédanyák is. Kigombolt nadrágok,
körül-zsíros szájak, mély-vastag böfögések.
Ezt a díványt már aligha rakná össze valaki is. A karcsúsított barna rugók
egy-kupacban, máshol az afrik, máshol két barokkláb. Majd a díványok
utolsó ítéletén, ha a díványok istenének angyala megfújja harsonáit… (Lásd:
lejárt temetőparcellák, robbanások halottai!)
A szekrénytelen fiókban ifjú diók. Keserű a diólevélszag, csúcs-magányos
fa társtalan szaga. Idillek a lombjai alá kenve: poharazgatások, kártyacsaták,
nyárest-csöndbe olvadó szókanyargások. Ennek a fának pedig semmi érzéke
az idillhez, semmi köze hozzá. Keserű fa, csúcsmagányos, a zivatar jobban
kedvére van. De az erő mindig fészket szül, a zord erő pacsuli-puhaságot.
Egy rézüstből meg – az üstháznak nyoma veszett – sorra kimászik
a tegnap és a tegnapelőtt technikája. Hökkentő gyűjtemény: kétszálas,
textilszigetelésű villanydrótok, faszenes vasaló, ólom vízvezetékcső-darab,
falifogas, csillármaradvány, félfordító, dúlt elemlámpa-tok, vekkeróra, törött
csiga, horpadt kávédaráló ésatöbbi ésatöbbi (folytatható a saját tapasztalatok
és tetszés szerint, nem lesz lényeges eltérés).
Kint jár a szél, nap szikrázik. A szél vékony suhogására, a nap egy-egy
fényzsinórjára felfűződik a réteges idő.
Tíz hosszú év Trója alatt, tíz hosszú év hazafelé. Csak tíz volt-e Trója alatt,
csak tíz-e ez a pár-perces bolyongás?
Pénelopé hűséges és türelmes. Az időt fonja nappal s fejti éjjel. A hosszú-
hosszú kelme így marad néhány arasznyi csak. Pedig…
S leszáll az ember, vissza Ithakába, s csodálkozik, hogy annyi-annyi év
múlt el, holott kutyája még ugyanazt a csontot rágja, amit előbb dobott neki.
(Észrevételek, 59–60. p.)
A vers megjelent a Vissza Ihakába, a Válogatott versek, és az Összegyűjtött versek c. kötetekben is.
Hátrahagyott versek c. kötetben [Fölmentem a padlásra…] címmel megjelent vers végső változata. A költő újra és újra pontosította, javította versei szövegeit. Sokszor változtatott szavakat, sorokat, sőt, néha teljesen átírta az „előzményt”. Ez történt ebben az esetben is.
d. A kötet ismertetése Bertók László Csorba Győző bibliográfiája alapján. Észrevételek. Bp. 1976. Magvető. 141, 3 p. Tüskés Tibor = Jelenkor, 1976. 11. 1001–1005. p.; T. T.: Mérték és mű. Bp. 1980. Szépirod. Kvk. 201–213. p.
Borbély Sándor = Magyar Nemzet, 1977. nov. 13. 13. p.; B. S.: Tájékozódás. Bp. 1986. Magvető. 173–183. p.
K. L. S. = Magyar Hírlap, 1977. ápr. 10. 10. p.
Kalányos Katalin = Pécs-Baranyai Könyvtáros, 1977. 1–2. 24. p.
Koczkás Sándor = Jelenkor, 1977. 3. 275–279. p.
Laczkó András = Alföld, 1977. 8. 83–85. p.
Pomogáts Béla = Népszava, 1977. febr. 12. 6. p.
Pomogáts Béla = Új Írás, 1977. 6. 110–112. p.
Szederkényi Ervin = Dunántúli Napló, 1977. ápr. 10. 4–5. p.
Széles Klára = Kritika, 1977. 7. 25. p.
Vasadi Péter = Új Ember, 1977. márc. 6. 2. p.
– – = Új Könyvek, 1977. 5. 39. p.
Alföldy Jenő = Tiszatáj, 1978. 4. 87–90. p.; A. J.: Élménybeszámoló. Bp. 1983. Szépirod. Kvk. 189–194. p.
Menner Magdolna = Napjaink, 1978. 1. 34. p.
Zirkuli Péter = Kortárs, 1978. 1. 149–150. p.
f. A Jelenkor 1976. évi 11. száma tematikus Csorba-szám, a 60 éves Csorba köszöntése. Szinte teljes egészében a róla, verseiről írt tanulmányokat, a költőtársak neki ajánlott verseit közlik benne. Mindenkinek ajánlom a fenti Jelenkor-számot, aki mélyebben akar megismerkedni a költővel és műveivel. Ebben a számban olvasható Tüskés Tibor Elmozdulások. Jegyzetek Csorba Győző újabb verseiről című elemzése, főként az Észrevételek című kötet verseinek kapcsán.
Néhány oldal a Jelenkor ajánlott számából.
