Sokáig gondolkodtam, mit és hogyan írjak, egyáltalán írjak-e 1956. október 23-ról és a tegnapi "emlékezők" egy részéről úgy, hogy ne zárjon ki örökre az internet fura ura. Csorba miatt és a focimeccsek, meg a letölthető filmek miatt még maradnék internet mellett kicsit. (Amíg össze nem omlik magától). Mert az internet többi része nem érdekel. A foci is csak addig érdekel, amíg a Reál Madrid győz;)
Aztán Bogár László segített, idézte egy beszélgetésben Gérecz Attila egy versét. Az gondolom ez jó lesz, alkalomhoz illő.
[A rendőr]
Fölértem a partra, mikor
gyanakodva
lebuktam; a gát tetején
fény gyúlt, s tekeregve akárcsak a kobra
a fűbe simultam. A fény
felém közelítve megállt, s alakomra
terült. – Egyedül lehet. – Én
fölálltam.
Az őr felemelve kezét szólt:
“Ki az? Maga mit keres itt?!”
A mart, hol az út vezetett, szakadék volt.
– Őrház ide messze esik…
S átéri-e lelkem az emberit, égbolt
a rossztól a kénytelenig...? –
“Vácról szöktem az éjszaka”...
– lentről
a szürke folyam kavarog... –
Álltunk szótalan én meg a rendőr:
egymásra fogott magyarok,
s én néztem az álla-hegyét – belelendül
a váll – , hova majd lecsapok.
“Itt térjen a főd fele”
mondta lefödve
a lángot. Az ökle kinyúlt.
S én néztem a hála szemével e rögre.
Hazánk csak a könnyteli múlt.
De vallja hazának az ember örökre,
hol két ököl összesimult!
(A hős nem sír és nem
érzelgő,
mondhatod sárszagú morál.
Szíve helyén, ne hidd, hogy “mert ő
a férfi” holmi bádog áll.
S hol én sírtam, sírt ott az erdő,
szállt, szállt, ezer kis fénybogár.)
Micsoda mondatok!
Álltunk szótalan én meg a rendőr:
egymásra fogott magyarok,
s én néztem az álla-hegyét – belelendül
a váll – , hova majd lecsapok.
“Itt térjen a főd fele”
mondta lefödve
a lángot. Az ökle kinyúlt.
S én néztem a hála szemével e rögre.
Hazánk csak a könnyteli múlt.
De vallja hazának az ember örökre,
hol két ököl összesimult!
Egymásra fogott magyarok: mennyire találó. És mi volt tegnap az ünnepen és mi lesz ma és holnap? Ugyanaz. Egymásra fogtak minket magyarokat immár két évezred alatt szinte folyamatosan, erős és ellenséges hatalmak, és így van ez ma is.
Ez verses blog, politizálni ebben nem szabad (mint templomban sem szabad(na) a papnak) mondják okos magyarok. Okosak?
Ajánlok még egy versgyűjteményt ezen a címen.
Végül pedig a már közhellyé idézett, de attól még igaz Márai: Mennyből az angyal
Mennyből az angyal
Mennyből az angyal menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény lángol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, aki eladta,
Aki háromszor megtagadta,
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta,
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekszenek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mi végre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Mért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett
De most sokan kérdik, mi történt
Ki tett itt csontból, húsból törvényt
És kérdik, egyre többen kérdik
Hebegve, mert végképp nem értik
Ők, akik örökségbe kapták -
Ilyen nagy dolog a Szabadság?..
Angyal vidd meg a hírt az égből
Mindig új élet lesz a vérből
Találkoztak ők már néhányszo
- a gyermek, a szamár, a pásztor
Az alomban, a jászol mellett
Ha az Élet elevent ellett
A Csodát most is ők vigyázzák
Leheletükkel állnak strázsát
Mert Csillag ég, hasad a hajnal
Mondd meg nekik - mennyből az angyal
1956. New York
És még ennyi: tisztelet és dicsőség a hősöknek és átok az emléküket rombolókra!
Köszönöm az emlékezést.
Post scriptum: egy jó tanács azoknak, aki azt hiszik, örök a hatalmuk. Én tudom, hatalma csak annak a hat almának van gyerekkori kertünkből, amelynek az íze ma is a számban van. És ott is marad örökre. Ámen.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás