A KÉK MADÁR            A költő előadásában

Csak ötig tudni számolni
s összezavarni azután
csillagon holdon ámulni
ahogy legkisebb unokám

De okosodva kétkedve
mert bonyolódik a mese
s egyre higgadva mélyedve
gyerekszemmel már sohase

Kérdéseimre kérdeznek
még csak nem is bólintanak
és lassacskán megmérgeznek
a bokros értelmű szavak

Szárnyát lebbenti s elröppen
és meg sem áll a kék madár
s nyújtózik mind didergőbben
négy oldalamnál hét határ

Ha mint a gyermek… Ó bár csak!…
De aki… Nincs már mit tegyek
És nem jöhet vígabb másnap:
lefelé lefelé megyek