Vörös és fekete

                        I

Ég fölötted, levegő körülötted
én nem lehetek már. Hogyan is tehetted?
Minek indultál ily késedelemmel?
Nem sokra mennénk itt a szerelemmel.

Kiálts azért át! − szakadék közöttünk −
kölcsön-echókkal mégis közlekedjünk!
Ideje ha jön a valódi társnak,
tudom a módját majd a búcsuzásnak.

                      II

A monstrum magába harap.
Bőrén ahogy a napsugár cicázik,
veszélytelen a pillanat:
a gyermek fricskázhatja váltig.

Így jó! Ha egyszer súlyosan
kivágódnék, a szörny-szerelmet
a sárkány-éh óráiban
úgysem bírná többé a gyermek.