A KÉK MADÁR A költő előadásában
Csak ötig tudni számolni
s összezavarni azután
csillagon holdon ámulni
ahogy legkisebb unokám
De okosodva kétkedve
mert bonyolódik a mese
s egyre higgadva mélyedve
gyerekszemmel már sohase
Kérdéseimre kérdeznek
még csak nem is bólintanak
és lassacskán megmérgeznek
a bokros értelmű szavak
Szárnyát lebbenti s elröppen
és meg sem áll a kék madár
s nyújtózik mind didergőbben
négy oldalamnál hét határ
Ha mint a gyermek... Ó bár csak!...
De aki... Nincs már mit tegyek
És nem jöhet vígabb másnap:
lefelé lefelé megyek