Alkalmi vers

Alkalmi vers

Október, koradélután,
kék ég, a lomb még zöld a fán,
olykor hűvöske szél suhan,

levél lebeg le lassudan.

Kék ég, az alját kőrideg
házsor-szalag szürkíti meg,
hűvöske szél felhőt sodor

a távol horizont alól.

Még mennyit meg kell mentenem,
mennyit szavakba öntenem,
megőriznem: ha nem leszek,

majd ők viszont őrizzenek.

Ez persze érzelgés csupán.
Levél, ház, koradélután,
szél, felhő, szó, én elveszünk,
és nem leszünk, és nem leszünk.

Megjelent a Csikorgó című kötetben. A vers T. Horváth József éneklésével és gitárkíséretével.