422. Csorba blog. Versek. A városrész költözései. Könyvismertető.
Ady Endre: Hajlongni emerre, amarra Hajlongni emerre, amarra: Bús sorsot mértél, Uramisten, A magyarra S még búsabbat reám. Hiszen, jó, jó: nem vagyok semmi És mégis muszáj m
BővebbenA kereső a honlap minden oldalára és blogbejegyzésére kiterjed.
Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.Csorba Győző
Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
„Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas (1947), kétszeres József Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986).” — Bertók László, 1993
A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.
Ady Endre: Hajlongni emerre, amarra Hajlongni emerre, amarra: Bús sorsot mértél, Uramisten, A magyarra S még búsabbat reám. Hiszen, jó, jó: nem vagyok semmi És mégis muszáj m
Bővebben1. A mai versajánlóm tkp. Kiss Tamás barátomé. Ő ajánlotta, nekem tetszett, tovább ajánlom:Szabó Magda: Ma még enyém egészen. Feltöltve Török Tünde (Tiszaörs) oldalról A blogban a Csorba Győző halálára emlékező összeállítást láthatnak és ismertetem a véletlenül kezembe került Új Forrás antológiát.
BővebbenMa a szokásosnál rövidebb és szomorúbb lesz a blog: Csorba halálának 31. évfordulójára emlékezem benne. És egyben javítom az előző blogban adott időpontot. Az évforduló - szeptember 13-a - ebben az évben vasárnapra esik. Senkinek a vasárnapját nem akarjuk elrontani, ezért a Pécsi Köztemetőben Csorba sírjánál 12-én, szombaton délután 17 órakor emlékezünk a költőre. Kérjük, aki tud, egy szál virággal jöjjön el közös főhajtásra. Köszönjük.
Bővebben
Ars poeticám? Ha a költészetnek még egyáltalában van létjoga (szerintem nagyon is van), az ma nem lehet más, mint az élet, a világ szüntelen és minden eddiginél makacsabb humanizálása. Nemcsak közvetlenül a technikai fejlődésről van szó, ami az élettelen szerkezetek felé terelte az ember figyelmét, hanem arról is, hogy a technikai fejlődés soha nem sejtett pusztító erőket szabadított fel s roppant kísértést a sötét indulatok: a hatalomvágy, az önzés, a kapzsiság kiélésére.
A humanizálás ma nem csupán emberiesítés, emberhez-alkalmazás, hanem az ember-ideál, a morális-ember szolgálata is, jobban, mint bármikor. Verseimmel ebben szeretnék segíteni.
A törvényt, a dolgok és jelenségek lényegét igyekszem megragadni és kimondani, tízes találatokra törekszem, tehát szűkszavúságra. Irtózom a bőbeszédűségtől, a mellébeszéléstől, szeretem a zenét a versben, de nem azonosítom a tankönyvek s olykor a nyelvészek igénytelenségével: a ritmus, jó esetben a szótestek, a hangok valamiféle muzsikájával. A zene számomra sokkal mélyebb és összetettebb jelenség: legalább akkora szerepe van benne a szavak és mondatok „árnyékának”, gondolati, fogalmi, hangulati tartalmának és kisugárzásának, mint az érzékszervekkel közvetlenül felfogható megjelenésüknek.
Híve vagyok a költészet demokratizmusának, de nem a pökhendi műveletlenség kiszolgálásának, hanem annak, hogy aki fárad érte és akarja, aki hajlandó szellemi és érzelmi erőfeszítésre, az kapja is meg jutalmát: a műalkotás élvezésének örömét.
Csorba Győző. Rádióinterjú – Költők albuma.
A világ tele van olyan tényezőkkel, melyek eltérítik az embert a művészettől. Nemcsak az irodalomtól, hanem egyáltalán a művészettől. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egyedül a művészet képes arra, hagy az emberben megőrizze a humánumot. Erre a tudomány nem alkalmas. A tudomány legföljebb szolgálni tudja a humánumot, vagy ártani tud neki. Mert ha például egy orvosi fölfedezés egy emberi ember kezébe kerül, akkor áldássá válik. Ha viszont egy bestia birtokába jut, akkor átok lesz belőle. Jelenleg az a legnagyobb és legfontosabb teendő, hogy az emberben minden erővel őrizzük meg a homót és a vele kapcsolatos egyéb dolgokat, amiket általában humánumnak szoktunk nevezni. Ezért kell verset írni. Ha az ember saját történelmi tapasztalataira gondol, nyilvánvalóan azt látja, hogy a jóval mindig szemben áll a gonosz. A jó morális kategória, és ha az értelem és érzelem mellé harmadiknak odateszem a morált, akkor sajnos azt kell mondanom, hagy az EMBER (csupa nagybetűvel) morálisan nem lett jobb a belátható történelmi múlt során. Az az érzésem, hogy ötezer évvel ezelőtt az ember morálisan éppen olyan volt, mint most. Csak legfeljebb az eszközei és a lehetőségei voltak mások. Leggyorsabban sajnos éppen az egymás elpusztítását szolgáló fegyverei fejlődtek. Persze tagadhatatlan, hogy bizonyos korok kitermelnek olyan erőket – és itt nem egy emberre, hanem a kor legjobb törekvéseit képviselő csoportokra gondolok –, melyek igyekszenek a felgyülemlett értéket, a törekvések „fölét” leszedni, és törvénnyé emelni.
A hazatérés vágya. Interjú. A kérdező Vörös T. Károly.
Népszabadság. 1987. május 1. 13. p.
A folyamatosan frissített oldalon Csorba Győző önálló verseskötetei mellett a válogatott verseskötetei, önálló fordításkötetei és egyéb nagyobb művei – bábjátékok, színműátdolgozás, hanglemez, mesék –, továbbá prózai kötetei és a róla írt könyvek is szerepelnek.
A kötetek a Magyar Elektronikus Könyvtár, valamint a Csorba Győző Könyvtár által kerültek digitalizálásra.
Egyesületünk a Miniszterelnökség által biztosított forrásból, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. lebonyolításában támogatásban részesült a Városi Civil Alap „civil közösségi tevékenységek és feltételeinek támogatása” című alprogram révén, mellyel az egyesület kommunikációs tevékenységét fejleszthettük. Köszönjük a támogatást!