„Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.”

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
„Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas  (1947), kétszeres  József  Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986). Hetvenötödik születésnapja alkalmából, mivelhogy betegeskedett, a köztársasági elnök személyesen hozta el Pécsre, s adta át neki az újabb kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Középkeresztjét.”  - írja róla 1993-ban barátja, költőtársa, bibliográfusa, az azóta szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László.
Szerkesztő- és írótársa, monográfusa, Tüskés Tibor így ír róla. „Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.”
Régi pécsi barátság fűzte pályatársához, Weöres Sándorhoz, aki ezt írja 1978-ban: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugságmentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.”
"Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" - foglalja össze költői hitvallását Csorba az Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószavában, 1977 májusában.

A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.

A Csorba Győző Társaság 50. hírlevele.

Ez a Csorba Győző Társaság 50. hírlevele. Csendes jubileumhoz értünk: 2015 májusi megalakulásunk óta az 50. hírlevelemnél tartok. Sok ez? Kevés? Jók a hírlevelek? Rosszak? Mindenki döntse el maga. És írja is meg nekem, mi a véleménye a hírlevelekről. Köszönöm kitartó figyelmüket. Tovább

A Csorba Győző Társaság 49. hírlevele.

Ez a Csorba Győző Társaság 49. hírlevele. A mai hírlevél három részből áll. 1. A Csorba Győző Társaság 3. közgyűlésének Cseresznyés Anikó által készített jegyzőkönyve.  2. A közgyűlésre készített, ott elmondott beszámolóm szerkesztett változata.  3. Dr. Szirtes Gáborral az előző körlevélben írtak miatt volt egy levélváltásom. Tovább

A Csorba Győző Társaság 48. hírlevele.

  "Csonkulni másokért az az igazi épség."  ​Ez a Csorba Győző Társaság 48. hírlevele​ 1. Nagy örömömre szolgál mindig, amikor Várkonyi Nándorról szóló hírekkel találkozom. Most, hogy végre rájöttem, hogyan követhetem Kende Kata Várkonyiról szóló bejegyzéseit a facebookon, nagyon sok… Tovább

A Csorba Győző Társaság 46. hírlevele.

Ez a Csorba Győző Társaság 46. hírlevele A Csorba hírlevéllel nem csak akkor zaklatom kedves levelezőtársaimat, ha közevetlenül Csorba-hírrel szolgálhatok, hanem akkor is, ha a hír csak közvetve kapcsolódik Csorbához. mint most. Tovább