„Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.”

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
„Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas  (1947), kétszeres  József  Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986). Hetvenötödik születésnapja alkalmából, mivelhogy betegeskedett, a köztársasági elnök személyesen hozta el Pécsre, s adta át neki az újabb kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Középkeresztjét.”  - írja róla 1993-ban barátja, költőtársa, bibliográfusa, az azóta szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László.
Szerkesztő- és írótársa, monográfusa, Tüskés Tibor így ír róla. „Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.”
Régi pécsi barátság fűzte pályatársához, Weöres Sándorhoz, aki ezt írja 1978-ban: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugságmentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.”
"Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" - foglalja össze költői hitvallását Csorba az Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószavában, 1977 májusában.

A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.

A Csorba Győző Társaság 46. hírlevele.

Ez a Csorba Győző Társaság 46. hírlevele A Csorba hírlevéllel nem csak akkor zaklatom kedves levelezőtársaimat, ha közevetlenül Csorba-hírrel szolgálhatok, hanem akkor is, ha a hír csak közvetve kapcsolódik Csorbához. mint most. Tovább

A Csorba Győző Társaság 45. hírlevele.

  Ez a Csorba Győző Társaság 45. hírlevele! Mivel a dolgok környülállásában semmiféle változás nem történt, figyelmeztetésül, nehogy valaki elfelejtse, egy kis változtatással másolom a 44. körlevél első két… Tovább

A Csorba Győző Társaság 44. hírlevele.

Ez a Csorba Győző Társaság 44. hírlevele 1. Már most közzéteszem,hogy a Csorba Győző Társaság következő közgyűlésére május 17-én délutánra tudtam helyet foglalni a Tudásközpont konferenciatermébe, ahol az előző közgyűlést is tartottuk. Tervezett napirendi pontok:– prof. dr. Nagy Imre köszöntője– prof. dr. Nagy Imre megemlékezése… Tovább

A Csorba Győző Társaság 43. hírlevele.

Ez a Csorba Győző Társaság 43. – remélem, most eltalálom a sorszámot;) – hírlevele. ​ 1. Jó hírrel kezdem, végre működik a Csorba Győző Emléklap. () Hogy politikailag korrektül fejezzem ki magamat: adminisztrációs hiba történt. Ne… Tovább

A Csorba Győző Társaság 34. hírlevele.

A Csorba Győző Társaság 34. hírlevele A Csorba Győző Emlékévvel és a költő hagyatékával kapcsolatos hírekről tájékozódhat ezeken az oldalakon is:  Csorba Győző facebook-oldala.A Csorba Győző Könyvtár emlékévvel kapcsolatos oldala.A Csorba Győző Emléklap hírek oldala. 1. Tegnap, március 10-én lezajlott… Tovább