„Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.”

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
„Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas  (1947), kétszeres  József  Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986). Hetvenötödik születésnapja alkalmából, mivelhogy betegeskedett, a köztársasági elnök személyesen hozta el Pécsre, s adta át neki az újabb kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Középkeresztjét.”  - írja róla 1993-ban barátja, költőtársa, bibliográfusa, az azóta szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László.
Szerkesztő- és írótársa, monográfusa, Tüskés Tibor így ír róla. „Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.”
Régi pécsi barátság fűzte pályatársához, Weöres Sándorhoz, aki ezt írja 1978-ban: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugságmentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.”
"Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" - foglalja össze költői hitvallását Csorba az Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószavában, 1977 májusában.

A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.

A Csorba Győző Társaság 93. hírlevele.

A Csorba Győző Társaság 93., ünnepi hírlevele Arany János emlékezetére. Mi járna ma a fejemben, mint a fájdalom. Randa vírus kapott el, olyan, amilyen az interneten nem terjed. Talán majd majd valami – nem számítógépes – vírusölő ezt is eltünteti. De a fájdalom mellett természetesen az Arany János emlékév… Tovább

A Csorba Győző Társaság 92. hírlevele.

              Ahogyan megígértem, küldöm a Csorba Emlékkonferencián elhangzott előadások szövegét. Lassan mindet összegyűjtöm, s talán még kötet is lesz belőle. Most Bertók László és Nagy Imre előadásának szövegét digitalizáltam. Bertók László előadása Nagy Imre előadása  Mindenkinek köszönjük a már átutalt tagdíjakat, s várjuk… Tovább

A Csorba Győző Társaság 91. hírlevele.

                A Csorba Győző Társaság 91. hírlevele 1. Talán a Csorba Győző Emlékév utolsó, lezáró eseményének is nevezhetjük azt a baráti találkozót, amit pénteken tartottak a Várkonyi Nándor Könyvtárban. Az est meghívóját itt olvashatják. Csorba Győző legkitartóbb barátai, tisztelői a fogcsikorgató hideg… Tovább

A Csorba Győző Társaság 90. hírlevele.

            A Csorba Győző Társaság 90. hírlevele   1. Örömmel értesítem a hírlevél olvasóit, hogy 2017-ben Sólyom Katalin kapta a Tüke-díjat. Gratulálunk a pécsi kulturális élet kimagasló egyéniségének, aki Csorba Győző emlékének hűséges és odaadó ápolója. Sólyom Katalin köszöntését itt olvashatják. A díjátadásról… Tovább

A Csorba Győző Társaság 89. hírlevele.

                A Csorba Győző Társaság 89. hírlevele 1. Örömmel értesítem a Társaságot, hogy a 2017. év a Társaság életében is megkezdődött. A 2017. évre is komoly terveink vannak. Néhányat közülük máris ismertek. 2. Folytatni szeretnénk a Csorba Győző Társaság kiadványainak sorozatát. A… Tovább