Versajánló

Ars poeticám? Ha a költészetnek még egyáltalában van létjoga (szerintem nagyon is van), az ma nem lehet más, mint az élet, a világ szüntelen és minden eddiginél makacsabb humanizálása. Nemcsak közvetlenül a technikai fejlődésről van szó, ami az élettelen szerkezetek felé terelte az ember figyelmét, hanem arról is, hogy a technikai fejlődés soha nem sejtett pusztító erőket szabadított fel s roppant kísértést a sötét indulatok: a hatalomvágy, az önzés, a kapzsiság kiélésére.
A humanizálás ma nem csupán emberiesítés, emberhez-alkalmazás, hanem az ember-ideál, a morális-ember szolgálata is, jobban, mint bármikor. Verseimmel ebben szeretnék segíteni.
A törvényt, a dolgok és jelenségek lényegét igyekszem megragadni és kimondani, tízes találatokra törekszem, tehát szűkszavúságra. Irtózom a bőbeszédűségtől, a mellébeszéléstől, szeretem a zenét a versben, de nem azonosítom a tankönyvek s olykor a nyelvészek igénytelenségével: a ritmus, jó esetben a szótestek, a hangok valamiféle muzsikájával. A zene számomra sokkal mélyebb és összetettebb jelenség: legalább akkora szerepe van benne a szavak és mondatok „árnyékának”, gondolati, fogalmi, hangulati tartalmának és kisugárzásának, mint az érzékszervekkel közvetlenül felfogható megjelenésüknek.
Híve vagyok a költészet demokratizmusának, de nem a pökhendi műveletlenség kiszolgálásának, hanem annak, hogy aki fárad érte és akarja, aki hajlandó szellemi és érzelmi erőfeszítésre, az kapja is meg jutalmát: a műalkotás élvezésének örömét.

Csorba Győző. Rádióinterjú – Költők albuma.

A világ tele van olyan tényezőkkel, melyek eltérítik az embert a művészettől. Nemcsak az irodalomtól, hanem egyáltalán a művészettől. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egyedül a művészet képes arra, hagy az emberben megőrizze a humánumot. Erre a tudomány nem alkalmas. A tudomány legföljebb szolgálni tudja a humánumot, vagy ártani tud neki. Mert ha például egy orvosi fölfedezés egy emberi ember kezébe kerül, akkor áldássá válik. Ha viszont egy bestia birtokába jut, akkor átok lesz belőle. Jelenleg az a legnagyobb és legfontosabb teendő, hogy az emberben minden erővel őrizzük meg a homót és a vele kapcsolatos egyéb dolgokat, amiket általában humánumnak szoktunk nevezni. Ezért kell verset írni. Ha az ember saját történelmi tapasztalataira gondol, nyilvánvalóan azt látja, hogy a jóval mindig szemben áll a gonosz. A jó morális kategória, és ha az értelem és érzelem mellé harmadiknak odateszem a morált, akkor sajnos azt kell mondanom, hagy az EMBER (csupa nagybetűvel) morálisan nem lett jobb a belátható történelmi múlt során. Az az érzésem, hogy ötezer évvel ezelőtt az ember morálisan éppen olyan volt, mint most. Csak legfeljebb az eszközei és a lehetőségei voltak mások. Leggyorsabban sajnos éppen az egymás elpusztítását szolgáló fegyverei fejlődtek. Persze tagadhatatlan, hogy bizonyos korok kitermelnek olyan erőket – és itt nem egy emberre, hanem a kor legjobb törekvéseit képviselő csoportokra gondolok –, melyek igyekszenek a felgyülemlett értéket, a törekvések „fölét” leszedni, és törvénnyé emelni.

A hazatérés vágya. Interjú. A kérdező Vörös T. Károly.
Népszabadság. 1987. május 1. 13. p.

Kötetek

Csorba versek hangfelvételei

Vers Rómából

Vers Rómából Már este van itt is, mint túl a hegyen.A szőke folyóra, a halk Teveréres az égre kiültek a csillagok. Égveúszik a lágy domb fölfele, úszikmint sima bárka. Magamba nyelemszavaim, jöttment idegen:csak az egy-nyelvű csönd és a magány tekerőzik… Read More

Csorba versek digitalizált videófelvételeken 2.

A verseket előadja Galkó Balázs és Zsurzs Katalin.A versek írott szövege a verscímre kattintva, a videófelvételről készült digitalizált változat pedig az előadó nevére kattintva és az írott szöveg oldaláról is elérhető. Részlet a Visszanézés – Töredékek egy beszélgetésből Csorba Győző 75. születésnapján c. felvételből. Készült az MTV és… Read More

Távoli házak

TÁVOLI HÁZAK Itt nem riasztják annyian itt lomhább a sötétség Nagy tömbjeit kevesebb váll viszi könnyebben beroskad az alagút mely egymáshoz és magunkhoz vezet Itt tehetősebb a magány ügyetlenebb az áldozat S ha égre… Read More

Nyárdélutáni dörmögés

NYÁRDÉLUTÁNI DÖRMÖGÉS Sinkovits Imre előadásában Gyökerük van ezeknek a nyárdélutáni zajoknak.Számomra mégis fölszakított hínárok a levegő víz-tükrén. Kutyaugatás, kakaskukorékolás, autózúgás,női beszéd, gyermeknevetés. Olyan hínár-fonadé-kok, amik aztán eltűnnek, s más változatban föl-bukkannak ismét. Olyan hínár-fonadékok is, amik szárnyakat kap-… Read More

Miserabilis

MISERABILIS Sinkovits Imre előadásában Szemközt ha már ilyen közel vanszemközt vele a végső birkózás előtt!Ne hátulról csapjon le mintsikátorok sötét lovagja Hogy legalább akkor hogy egyszer legalábbegyetlenegyszer láthassam szemétmég azt se bánom ha megbánom akkormit annyi sokszor elkövettem elleneMert úgy sajnál… Read More