Csorba versek a honlapon

Új házak

                     Új házak Kinézek: mozog olajosan-simán az óriás építődaru rakogatja góliát mozdulatokkal a födémlapokat falakat emeli a harcsaszájú beton-tartályokat Egy-egy fordulatánál kicsit meg is riadok: mintha becentrifugálna szobámba a vashorog Nő a ház nőnek a házak nőnek oly szervezett pontossággal hogy a látvány szinte… Read More

Csorba Győző önarcképe a Hitel 1991. 16. számában

Önarckép – most Azt hiszem, a nézőt nem vidítja fel. Meglehetősen rossz kedvűt, sőt alighanem elszomorítót lát. De közérzetem szinte soha életemben nem volt igazán jó – legfeljebb rövid szakaszokban. Mintha egy vastag, szürke, helyenként fekete, s nagyjából ugyanannyi piros vonallal keresztezett sáv húzódna végig gyermekkoromtól máig. Read More

Lefelé

Lefelé Mostanában folyton a halál körül őgyelgek Mostanában folyton kerülgetem hozzányúlok elrántom ujjam rámeredek másra függesztem szemem majd ismét vissza rá Mostanában régi könyveket bújok szaguk is kriptaszag azok között érzem magam otthon kiknek a siratójuk is hallgat már kik tökéletesen… Read More

Késő kérés apámhoz

    Késő kérés apámhoz Hanyattfekszel; a melledenösszekulcsolt két kezedről lemállotta gyönge hús. Könnyen-síró,apró szemednek nyoma sincsen.Tudom, tudom,hiszen tizennégy éve már. –Bennem azóta hódító erőkbő-terebélyű fája nőtt,harcoltam a sírásó-emberekgonosz hadával, s győztem.Téged szelid víz, gyámoltalan férgekroncsoltak el, szegény apám! Most… Read More

Csorba Győző: Béke.

                 Béke „Békesség a jóakaratú embereknek!”– hangzik kétezer éve.„Háborúság a rosszakaratú embereknek!”– hangzik mondatlanul.Sok a jóakaratú ember,kevés a rosszakaratú,s a háborúságmégis a jóakaratúembert pusztítja, őrlikétezer éve,s még több ideje már. Read More