Versajánló

Ars poeticám? Ha a költészetnek még egyáltalában van létjoga (szerintem nagyon is van), az ma nem lehet más, mint az élet, a világ szüntelen és minden eddiginél makacsabb humanizálása. Nemcsak közvetlenül a technikai fejlődésről van szó, ami az élettelen szerkezetek felé terelte az ember figyelmét, hanem arról is, hogy a technikai fejlődés soha nem sejtett pusztító erőket szabadított fel s roppant kísértést a sötét indulatok: a hatalomvágy, az önzés, a kapzsiság kiélésére.
A humanizálás ma nem csupán emberiesítés, emberhez-alkalmazás, hanem az ember-ideál, a morális-ember szolgálata is, jobban, mint bármikor. Verseimmel ebben szeretnék segíteni.
A törvényt, a dolgok és jelenségek lényegét igyekszem megragadni és kimondani, tízes találatokra törekszem, tehát szűkszavúságra. Irtózom a bőbeszédűségtől, a mellébeszéléstől, szeretem a zenét a versben, de nem azonosítom a tankönyvek s olykor a nyelvészek igénytelenségével: a ritmus, jó esetben a szótestek, a hangok valamiféle muzsikájával. A zene számomra sokkal mélyebb és összetettebb jelenség: legalább akkora szerepe van benne a szavak és mondatok „árnyékának”, gondolati, fogalmi, hangulati tartalmának és kisugárzásának, mint az érzékszervekkel közvetlenül felfogható megjelenésüknek.
Híve vagyok a költészet demokratizmusának, de nem a pökhendi műveletlenség kiszolgálásának, hanem annak, hogy aki fárad érte és akarja, aki hajlandó szellemi és érzelmi erőfeszítésre, az kapja is meg jutalmát: a műalkotás élvezésének örömét.

Csorba Győző. Rádióinterjú – Költők albuma.

A világ tele van olyan tényezőkkel, melyek eltérítik az embert a művészettől. Nemcsak az irodalomtól, hanem egyáltalán a művészettől. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egyedül a művészet képes arra, hagy az emberben megőrizze a humánumot. Erre a tudomány nem alkalmas. A tudomány legföljebb szolgálni tudja a humánumot, vagy ártani tud neki. Mert ha például egy orvosi fölfedezés egy emberi ember kezébe kerül, akkor áldássá válik. Ha viszont egy bestia birtokába jut, akkor átok lesz belőle. Jelenleg az a legnagyobb és legfontosabb teendő, hogy az emberben minden erővel őrizzük meg a homót és a vele kapcsolatos egyéb dolgokat, amiket általában humánumnak szoktunk nevezni. Ezért kell verset írni. Ha az ember saját történelmi tapasztalataira gondol, nyilvánvalóan azt látja, hogy a jóval mindig szemben áll a gonosz. A jó morális kategória, és ha az értelem és érzelem mellé harmadiknak odateszem a morált, akkor sajnos azt kell mondanom, hagy az EMBER (csupa nagybetűvel) morálisan nem lett jobb a belátható történelmi múlt során. Az az érzésem, hogy ötezer évvel ezelőtt az ember morálisan éppen olyan volt, mint most. Csak legfeljebb az eszközei és a lehetőségei voltak mások. Leggyorsabban sajnos éppen az egymás elpusztítását szolgáló fegyverei fejlődtek. Persze tagadhatatlan, hogy bizonyos korok kitermelnek olyan erőket – és itt nem egy emberre, hanem a kor legjobb törekvéseit képviselő csoportokra gondolok –, melyek igyekszenek a felgyülemlett értéket, a törekvések „fölét” leszedni, és törvénnyé emelni.

A hazatérés vágya. Interjú. A kérdező Vörös T. Károly.
Népszabadság. 1987. május 1. 13. p.

Kötetek

Levelek Csorba hagyatékából

Fehér Zoltán újabb küldemnye

Fehér Zoltán, kiről már külön oldal is szól a Csorba-honlapon, árveréseken újabb Csorba-dedikálások és Csorba levél birtokába jutott. Mint írja, a Tüskés-hagyaték valószínű "piacra" került, mert már több Tüskésnek dedikált könyvre rábukkant az árveréseken. Most Csorba Tüskésnek dedikált Március c. kötetéről, Időjáték c. Rába Györgynek ajánlott kötetéről és… Read More

Tűz Tamás: Szemünktől kék az égbolt. A Csorba-válaszlevél piszkozatának gépelt változata.

"Kedves Tamás, Kedves Jóbarátom, örömmel olvastam leveledet, merthát ugyan köteteinkkel üzengettünk egymásnak, de a próza sem árt néha-néha. Örültem és pironkodtam is: engem túlértékelsz, Magad meg túl-túl szerényen alábecsülöd. Pedig – én ezt nemcsak szemedbe mondom, hanem hátad mögött is vallom és hirdetem… Read More

Csorba Győző kondoleáló levele Károlyi Amynak, Weöres Sándor halálakor

Kedves Jó Amy Hát elment. Hiába volt minden. Könyörgésem is érte és hozzá. Hiszem, hogy Amy megrendítő búcsúszavai szerint „hazatért”. Mert tudom, hogy Amy fészekrakó áldozatai ellenére Sanyinak eföldön sehol nem volt igazi otthona. Ideküldte Valaki, hogy továbbteremtse a Szép és… Read More

Bródy László költő levele

Találtam egy levelet Bródy László költőtől is, aki megnyugodva ír Csorbának: örül, hogy verseit nem feledték el a Dunántúlnál, s külön örül annak, hogy azokat majd a következő számban meg is jelentetik, egyben Csorbára bízza megjelenés előtti gondozásukat. Bródy… Read More

Várkonyi Nándor levele

Csorba Győző 1947. őszén-1948 tavaszán Olaszországban Rómában volt „tanulmányúton”, a Via Giulián levő Magyar Akadémián: „Kardos Tibor 1947-ben aztán olyan ürüggyel, hogy létre akar hozni egy teljes Janust, és ahhoz minket, fordítóit föl kell szabadítani a hivatali elfoglaltságok, a mindennapi… Read More