Versajánló

Ars poeticám? Ha a költészetnek még egyáltalában van létjoga (szerintem nagyon is van), az ma nem lehet más, mint az élet, a világ szüntelen és minden eddiginél makacsabb humanizálása. Nemcsak közvetlenül a technikai fejlődésről van szó, ami az élettelen szerkezetek felé terelte az ember figyelmét, hanem arról is, hogy a technikai fejlődés soha nem sejtett pusztító erőket szabadított fel s roppant kísértést a sötét indulatok: a hatalomvágy, az önzés, a kapzsiság kiélésére.
A humanizálás ma nem csupán emberiesítés, emberhez-alkalmazás, hanem az ember-ideál, a morális-ember szolgálata is, jobban, mint bármikor. Verseimmel ebben szeretnék segíteni.
A törvényt, a dolgok és jelenségek lényegét igyekszem megragadni és kimondani, tízes találatokra törekszem, tehát szűkszavúságra. Irtózom a bőbeszédűségtől, a mellébeszéléstől, szeretem a zenét a versben, de nem azonosítom a tankönyvek s olykor a nyelvészek igénytelenségével: a ritmus, jó esetben a szótestek, a hangok valamiféle muzsikájával. A zene számomra sokkal mélyebb és összetettebb jelenség: legalább akkora szerepe van benne a szavak és mondatok „árnyékának”, gondolati, fogalmi, hangulati tartalmának és kisugárzásának, mint az érzékszervekkel közvetlenül felfogható megjelenésüknek.
Híve vagyok a költészet demokratizmusának, de nem a pökhendi műveletlenség kiszolgálásának, hanem annak, hogy aki fárad érte és akarja, aki hajlandó szellemi és érzelmi erőfeszítésre, az kapja is meg jutalmát: a műalkotás élvezésének örömét.

Csorba Győző. Rádióinterjú – Költők albuma.

A világ tele van olyan tényezőkkel, melyek eltérítik az embert a művészettől. Nemcsak az irodalomtól, hanem egyáltalán a művészettől. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egyedül a művészet képes arra, hagy az emberben megőrizze a humánumot. Erre a tudomány nem alkalmas. A tudomány legföljebb szolgálni tudja a humánumot, vagy ártani tud neki. Mert ha például egy orvosi fölfedezés egy emberi ember kezébe kerül, akkor áldássá válik. Ha viszont egy bestia birtokába jut, akkor átok lesz belőle. Jelenleg az a legnagyobb és legfontosabb teendő, hogy az emberben minden erővel őrizzük meg a homót és a vele kapcsolatos egyéb dolgokat, amiket általában humánumnak szoktunk nevezni. Ezért kell verset írni. Ha az ember saját történelmi tapasztalataira gondol, nyilvánvalóan azt látja, hogy a jóval mindig szemben áll a gonosz. A jó morális kategória, és ha az értelem és érzelem mellé harmadiknak odateszem a morált, akkor sajnos azt kell mondanom, hagy az EMBER (csupa nagybetűvel) morálisan nem lett jobb a belátható történelmi múlt során. Az az érzésem, hogy ötezer évvel ezelőtt az ember morálisan éppen olyan volt, mint most. Csak legfeljebb az eszközei és a lehetőségei voltak mások. Leggyorsabban sajnos éppen az egymás elpusztítását szolgáló fegyverei fejlődtek. Persze tagadhatatlan, hogy bizonyos korok kitermelnek olyan erőket – és itt nem egy emberre, hanem a kor legjobb törekvéseit képviselő csoportokra gondolok –, melyek igyekszenek a felgyülemlett értéket, a törekvések „fölét” leszedni, és törvénnyé emelni.

A hazatérés vágya. Interjú. A kérdező Vörös T. Károly.
Népszabadság. 1987. május 1. 13. p.

Kötetek

Csorba Győző levelezése

Takács Jenő Csorbának írt 21. és 22. levele.

Takács Jenő Csorbának írt 21. és 22. levele… Read More

Takács Jenő 7. levele Cincinnati, 1964. december 20.

Kedves Győző, fausti kollégád[1] írta, hogy Pécsett volt „csodálatos város éjjel, középkor”…) és veled is együtt volt. Így eszembe jutott megszakadt levelezésünk, amit folytatni nehéz és talán felesleges is. Hiszen most megvan a lehetőség,… Read More

Csorba Győző Tímár Györgynek írt 1988-as levele

Fehér Zoltán, Csorba Győző nagy kedvelője és az én nagy segítőm (kinek a Csorba Emléklapon már külön oldala is van;) karácsonyra megajándékozott egy 1988-as Csorba levéllel (ehelyt is hálásan köszönöm!), melyet a költő a Grimasz c., rövid ideig létezett szatirikus irodalmi lap szerkesztőjének, Tímár Györgynek küldött. (Tímár György… Read More

Kenedy István képeslapjai és egy el nem küldött képeslap Kiss Dénesnek

Kenedy István – nem tudom, pontosan így írta-e nevét, csak Margitka egy jegyzetében találtam így írva, ahogyan közlöm – Csorba világutazó barátja (Margitka szerint osztálytársa) volt. Világutazóként lakókocsiban töltötte fél életét. Rendszeresen levelezett Csorbával, ennek a levelezésnek a dokumentuma a három képeslap, amelyeket közlök és Csorba Steve című… Read More

Csorba Győző és Takács Jenő 1949-es levélváltása

Csorba Győző halálának 18. évfordulójára készülök egy összeállítással. Ehhez kerestem anyagot és közben a hagyatékban megtaláltam Takács Jenő Velencéből 1949. március 7-én Csorbához írt levelét (jpg-formátumban ld. itt!). Előkerestem a készülés közben a Jelenkor 1996. novemberi számát is, mely Csorba halálának első évfordulójára jeles alkotótársak, kritikusok műveiből készült emlékszám. Ebben a… Read More