„Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.”

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
„Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas  (1947), kétszeres  József  Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986). Hetvenötödik születésnapja alkalmából, mivelhogy betegeskedett, a köztársasági elnök személyesen hozta el Pécsre, s adta át neki az újabb kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Középkeresztjét.”  - írja róla 1993-ban barátja, költőtársa, bibliográfusa, az azóta szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László.
Szerkesztő- és írótársa, monográfusa, Tüskés Tibor így ír róla. „Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.”
Régi pécsi barátság fűzte pályatársához, Weöres Sándorhoz, aki ezt írja 1978-ban: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugságmentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.”
"Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" - foglalja össze költői hitvallását Csorba az Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószavában, 1977 májusában.

A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.

A Csorba Győző Társaság 151. hírlevele

Nem gondoltam, hogy ma még egy halálhír is kerül e-mailjeim közé és az internetre. Meghalt Kányádi Sándor. Isten nyugosztalja. Egy tisztességes, jó magyar emberrel megint kevesebb. Kányádi Sándorról már írtam a honlapon és Csorba Győző facebook oldalán. Most a régi bejegyzés újra közlésével… Tovább

A Csorba Győző Társaság 150. hírlevele

1. Amint ígértem, ebben a hírlevélben Csorba versek finn nyelvű fordításait ismertetem. Csorbának levelezőpartnere, barátja volt a finn költő és műfordító, a magyar irodalom finn tolmácsolója Anna-Maija Raittila. (Halálhírét ld itt.) Kapcsolatukról Picasa albumot is összeállítottam, sajnos azonban az összes Picasa albumom elérhetetlen lett, amikor… Tovább

A Csorba Győző Társaság 149. hírlevele

Kiss Tamás könyvtáros barátomtól tegnap este régi Dunántúli Napló-számból kaptam egy kicsit megfeketedett fényképes oldalt. Az írás beszámoló a Csorba Győző 60. születésnapját ünnepelő, 1976. november 22-én tartott estről. A képen Pákolitz István, Bertha Bulcsu és Thiery Árpád látható. A képek és a cikk… Tovább

A Csorba Győző Társaság 148. hírlevele

Az előző hírlevelemben kedves tagtársaimat Nagy Imre professzor új könyvének bemutatójára hívtam.  (2. pont.) Meghívó itt is és itt is található. A meghívókat olvasva akár azt is hihettük volna, hogy a Katona József: Jeruzsálem pusztulása c. drámájának kritikai kiadását bemutató beszélgetés száraz, tudományos értekezés lesz, amely… Tovább

A Csorba Győző Társaság 147. hírlevele

1. Csorba Győző családja életének minden fontos eseményét versbe foglalta. A születések, betegségek, halálok, évfordulók mind Csorba-versek témája lettek. 1983. június is fontos hónap a költő életében, hetedik unokája, Ábel született akkor. Kedves verse, az Unoka-rigmusok nem csak ezt az eseményt örökíti meg, de az össze unokát csokorba… Tovább