Vallai Péter előadásában

                       ÉLVE MÁR

                 Nagy világringyóvá
                 minden-szeretővé
                 folyton-simulóvá
                 váltig-feküvővé

                 bőr-csont ketrecemben
                 csak ott ne bezárva
                 ne sír zúzzon engem
                 széjjel valahára

                 élve már oszoljak
                 élve már közössé
                 étkül akaróknak
                 étkükül kezessé

                 hisz én is örökre
                 maradni szeretnék
                 nem tűnni a ködbe
                 volt-nincs futi-vendég

                 s az tart ha fölesznek
                 elveszve virágzom
                 tápul ha keresnek
                 az tart e világon.