Tömörülnek 

Ahogy tölcsérbe ömlik a homok:

sűrűlve tömörülnek egyre másra
gondolataim
egy tölcsér-cső felé

Előbb gyerekkorom virágpettyes meséi
mezítláb talpaim alatt engedelmes növények
messzebb egy nagyszerű folyam
és csak a fürdés csak a nap
és csak a fény-híd a vízen:

ahogy tölcsérbe a homok…

Majd a borzas kamaszkor
mindig-szerelem egy-kívánság
növekvő félelem hogy meghalok
vad képzelődés valaki leszek
hogy leszek valaki:

ahogy tölcsérbe…

Aztán a szép és szörnyű férfikor
három apróság karjai nyakam körül
csodálatos asszony-társ rosszba-jóba
és munka munka munka
kevés napfény és ormótlan sötétség
véglegessé kifaragott arc
könnyű nehéz futó szerelmek:

ahogy tölcsérbe…

És most a vénség
újabb gyerekkarok nyakam körül
leépülő test
áruló szervek botló működései
baljós de már nem félremagyarázható jelek
kezdődő visszaszámlálás
ugráló fantázia hogy mi is lesz és mikor:

ahogy tölcsérbe…