Friss hírek!

Összes hír     Keresse fel gyakran Csorba Győző facebook oldalát, az új bejegyzések általában ott olvashatók!      Keresés a honlapon

2017 05. 11. A Csorba Győző Társaság 100. hírlevele.
2017. 05. 06.
A Csorba Győző Társaság 99. hírlevele. (Két meghívót tartalmaz!)
2017. 05. 01.
A Csorba Győző Társaság 98. hírlevele.
2017. 04. 14.
A Csorba Győző Társaság 2017. 04
.
07-ei, 4. közgyűlésének dokumentumai. (A 97. hírlevél mellékeltei.)
2017. 04. 11. A Csorba Győző Társaság 97. hírlevelének kiegészítése.
2017. 04. 11.
A Csorba Győző Társaság 97. hírlevele.
2017. 04. 05.
A Csorba Győző Társaság 96. hírlevele.
2017. 04. 01.
A Csorba Győző Társaság 95. hírlevele.

2016. 04. 29. Ezentúl a Csorba Győző Társaság hírleveleit is közlöm a honlapon. A régebbi hírlevelek elérhetők itt.  


Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.” 
           „Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas  (1947), kétszeres  József  Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986). Hetvenötödik születésnapja alkalmából, mivelhogy betegeskedett, a köztársasági elnök személyesen hozta el Pécsre, s adta át neki az újabb kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Középkeresztjét.”  – írja róla 1993-ban barátja, költőtársa, bibliográfusa, az azóta szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László.
          Szerkesztő- és írótársa, monográfusa, Tüskés Tibor így ír róla. „Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.”
         Régi pécsi barátság fűzte pályatársához, Weöres Sándorhoz, aki ezt írja 1978-ban: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugságmentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.”
           "Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" – foglalja össze költői hitvallását Csorba az Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószavában, 1977 májusában. 
           A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.

 Csorba művei a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján